Küzdelem a vacsorákkal
sponsored links
Mostanság megküzdök a vacsorák készítésével. Régebben ugye a reggeli az esetek nagy többségében teljesen kimaradt, a vacsora meg vagy volt, vagy nem, maximum egy szelet kenyér. Ehhez képest a diéta most reggelire is sokat kell enni, vacsorára meg még többet, és szendvicskrémek ide vagy oda, unjuk a kenyeret.
Mivel azonban nálunk az ebéd a fõtt étel ideje, vacsorára már nem nagyon akarunk nagy sütögetést csapni. A hideg téli napok közeledtével ugyan úgy, gondoltam, mi sem egyszerûbb, egy nagy tál tartalmas leves pont ideális lesz, abból lehet olyat készíteni, amiben sok szénhidrát van és még jó is esik. De az Uram megvétózta, mondván, este õ már nem leveses.
Szóval, a paraméterek:
- ne kenyér alapú legyen
- ne legyen tradicionális értelemben vett fõtt étel
- ne legyen leves
- de tartalmazzon 45 g szénhidrátot (amit mondjuk fõként liszt alapú dolgokból és hüvelyesekbõl lehet könnyebben összeszedni, vagy mondjuk rizs, bulgrur, kuszkusz, ilyesmi...)
Szép kihívás, küzdök vele rendesen... Egy ideális megoldást már találtam is, mégpedig a rétes, abból ugyanis lehet teljes kiõrlésût kapni. Kezdem úgy érezni, hogy hasonlóan sokoldalúan lehet felhasználni, mint a leveles tésztát, csak kevésébe használjuk alternatív módon. Leveles tésztából meg sajnos nincs tk, így az a rendszeres használatot tekintve kiesik.
Ezt a rétesféleséget még hétvégén készítettem, és nagyon ...