VallomĂĄssal tartozom, bĂĄr, aki rendszeresen olvassa a blogot, annak nem mondok nagyon Ăşjat: imĂĄdom a konyhai cuccokat! A torta-, muffin-, kuglĂłf-, pĂźspĂśkkenyér-, és piteformĂĄk mindenféle szĂ­nben és méretben tartĂłzkodnak a kamrĂĄban és a konyhaszekrényben, de ha lĂĄtok egy olyat, amilyen még nincs... nos, nagyon nehéz neki ellenĂĄllni. FĂľleg, ha jĂłl meg tudom indokolni - legalĂĄbb magamnak -, hogy miért is nélkĂźlĂśzhetetlen egy ilyen akĂĄrmi a konyhĂĄban és egy csokor érvem van amellett, hogy eddig igenis sivĂĄr volt az életem ENÉLKÜL a darab nélkĂźl és ha otthagyom a boltban/piacon/bolhĂĄn/doboz aljĂĄban, akkor életem végéig bĂĄnni fogom. 

Nos, valahogy Ă­gy jĂĄrtam nem olyan régen az Aldiban, ahova konkrétan fehér csokolĂĄdéért mentem be, mert tĂśbben ĂĄllĂ­tottĂĄk, hogy na, az a fajta kirĂĄlyul olvad. És egyszer csak ott ĂĄlltunk a bazĂĄrpolc mellett, és épp érveket hoztam fel amellett, hogy mĂĄrpedig lehetséges, hogy a minipĂźspĂśkkenyér-formĂĄra is szĂźkségem van, arrĂłl pedig nem vagyok hajlandĂł tĂĄrgyalni, hogy a mini kuglĂłfforma (14 cm-es), amit tĂ­z perce szorongatok, velĂźnk jĂśn-e haza, mert sĂźni mostantĂłl velĂźnk lakik az nekem KELL és kész.  A pĂźspĂśkkenyérforma végĂźl ott maradt...

A kuglĂłfforma viszont jĂśtt, és vele egyĂźtt érkezett egy recept is, mivel azonban nem akarom a végtelenségig Ăľrizgetni a ...

sponsored links