Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kóstolói klub (is) alakult a Stühmernél
sponsored links
Különleges és csaknem elfeledett csokik újragyártása ? eköré szervezõdik a mai Stühmer gyár. Új egységet avattak július 2.-án Makláron, ahol beszélt Csóll Péter, a tulajdonos, ott volt a polgármester, az érsek és Orbán Viktor. A híradásokba az egyébként 41 fõt foglalkoztató gyár úgy érzem, fõleg a politikusok miatt került be, úgyhogy most jöjjenek az édesség és a csoki miatt fontos részletek!
Mindössze nyolc éve, hogy Csóll Péternek eszébe jutott, hogy vissza kéne hozni a
Stühmer márkát
a köztudatba, hogy újra lehessen Korfu, meg Melódia, meg minden más finomság. Azóta három gyáregységet alapított: egyet Noszvajon, egyet Egerben, és egyet most Makláron, a szülõfalujában. Utóbbinak az a különlegessége, hogy kézzel készült bonbonokat és cukrászsüteményeket is gyártanak.
Na most akkor ki is az a Stühmer úr?
Stühmer Frigyes 1868-ban teremtette meg a minõségi magyar csokoládéipar alapjait, egy csomó újítása volt, nemcsak ízekben, hanem technikailag is. A mai csokik az eredeti receptek alapján készülnek, ehhez pedig egy Borbély Béla nevû mester közremûködése kellett, aki anno még dolgozott az eredeti Stühmerben (és mellesleg egy legenda!), az õ segítségével sikerült tényleg visszahozni az ízeket. A különbség ? a maklári gyár fõcukrásza szerint legalábbis ? az alapanyagokban van, amiknek jobb a minõsége, mint anno volt. Szóval a II. Stühmer vagy Stühmer úr akár a mai tulajt, akár Borbély Bélát illetheti (és mondják is mindkettõnek).
És jöjjön egy újabb újítás:
kóstolói klubot alakítottak
ami voltaképpen annyit tesz, hogy civil csokirajongókat szeretnének bevonni fókuszcsoportként a termékfejlesztésbe. Ez magyarul annyit tesz, hogy amikor kitalálnak (és/vagy ?leporolnak?) egy csoki-fajtát vagy bonbont vagy süteményt, akkor nem arra költenek, hogy egy marketing cég tesztelje valakiken a terméket, hanem azt szeretnék, hogy olyanok mondjanak véleményt, akik alapból és biztosan szeretik a csokit. Ha valaki csak egyszer is vett részt pl. kérdõíves kutatásban, gondolom, átérzi, hogy ez mennyivel közvetlenebb és célratörõbb. És meg kell mondjam,
zseniális is,
merthogy ilyesmirõl eddig egyedül a Godivánál hallottam. Ez az amerikai monstrumcég eredetileg a marketingköltségeket szerette volna csökkenteni a saját kóstolói klubjával, aztán végül ennek köszönhette, hogy túlélte a válságot, sõt, szárnyal. Õk a csokik és bonbonok csomagolásába (nem mindbe, inkább úgy, mint a Charlie és a csokigyárban) tettek meghívókat, és azok, akik megtalálták, és visszajeleztek, klubtagok lettek, aztán ettek, ettek, ettek és a gyártók fülébe súgták a kívánságaikat meg a véleményüket ? a többi már történelem. A Stühmernél meg mondhatni történelem újra, mert meggyõzõdésem, hogy az anno európai szinten sikeres cég nagyon hamar újra az lesz, ha ilyen ötleteik vannak. (Megjegyzem egy 80 országban ott lévõ 1926 óta kihagyás nélkül mûködõ monstrumot hasonlítok most a Stühmerhez.) A kóstolói klubot egyébként
300 fõsre tervezik,
még nem tudni, hogyan lehet jelentkezni, de tessék figyelni a cég honlapját meg facebookját, mert biztosan hamarosan kiderül. A maklári gyáregységben a másik két telephelyhez képest két újdonság van: a kézzel gyártott bonbonok és a cukrászsütemények ? utóbbiakat a bonbonok alapján álmodták meg.
A gyár felsõ szintjén van egy gyönyörû kóstolóterem, párnákkal felszerelt, nagy rózsaszínû hortenziacsokrokkal díszített kerek asztaloknál kóstlhattuk meg a cég hat új bonbonját. A kóstoláshoz kaptunk egy értékelõ lapot, és jelen volt az is, aki a bonbonokat legyártotta: Lipták Árpád fõcukrász, aki nagyon fiatal, nagyon lelkes és jobbára pimasz mosolyú.
A bonbonok között volt egy feketeribizlis, amire egy transzferfóliás kékes díszítés került. Belül is nagyon szép volt: sötétbordó hab egy kis csokicsíkkal a közepén, és elképesztõen feketeribizlis ízû. Volt egy rusztikus fehércsokis külsejû maracujás, ami nagyon intenzív ízû volt, a fehércsokis bevonat mintha nem is lett volna, a csokis-maracujás töltelék mindent vitt. Volt egy karamell darabkákkal dúsított karamelles-csokis krémes fehércsokiba mártott bonbon is, amit kívülrõl két étcsokicsík díszített -na, ez teljesen lenyûgözött, különbözõ állagok voltak benne egyszerre, és ez az, amit Lipták Árpád szerint
nem lehet géppel megcsinálni,
csak kézzel lehet ilyesmit legyártani. Nagy kedvencem volt az aranyfüsttel díszített, kakaóbab formájú, 80%-os étcsokikrémmel töltött bonbon, amiben kakaóbabdarabkák is voltak. Volt egy nagyon jól eltaláltan csípõs csilis minigombóc, és egy szerintem inkább minisüteménynek mint bonbonnak beillõ mandulaforgácsos rétegelt krémháromszög. A hat új bonbonhoz egyébként Borbély Béla húszféle receptet adott meg kiindulópontnak, Lipták Árpád egy hét alatt készített el 70 kilót. Sütiket is kóstoltunk, mégpedig szilvásbetyárt, barackos, barackvelõvel és barackpálinkával készült sütit és egy karamelles mousszal töltöttet. A bonbonokra visszatérve, Borbély Béla azt mondta, azért is fontosak, mert
?pici gyémántként képviselik az egész édesipart?.
Ennek az õsz úrnak meglehetõsen markáns véleménye van mindenrõl: a mai cukrászképzést például igen hiányosnak tartja, és szerinte a tudatos tervezés és fejlesztés helyett gyakran csak úgy ad hoc állnak neki manapság valaminek. Az alapokat és a trendek követését pedig nagyon fontosnak tartaná. Elmesélte, hogy anno a Stühmer, a Gerbeaud, a Gellért, a Gundel cukrászai keményen össze is tartottak, ha éppen erre volt szükség. Picit nosztalgiázott azon, milyen volt, mikor még
késsel, kézzel vágták darabokra a sportszeletet.
A bonbonokra visszatérve azt mondta, a külsõ mindig a bonbon jellegéhez kéne, hogy viszonyítva legyen. ?A fényestõl mást várunk mint a rusztikustól.? - mondta, és szerinte nem az extrém formákra, inkább a természeti jelenségekhez kellene visszatérnünk, már ami a bonbonok külsejét illeti. (Szerintem elég, ha mondjuk a sok kagyló alakú bonbonra gondolunk, amik szerintem éppen emiatt olyan népszerûek.)
Manapság a különlegességeket szeretnék nyomatni Béla bácsi szerint, például a rózsaillatú vagy a levedulaillatú csokit. ?Pedig a magyarok szeretik a málnát, a barackot, a meggyet, és azok árnyalatait is ismerik, de például azt, hogy milyen mondjuk a friss csillaggyümölcs íze, azt nem tudjuk.? Nehezen is lennénk ezzel tisztában, elég csak abba belegondolnunk, hogy milyen sok idõ, mire egy ilyen gyümölcs a boltokba kerül. Borbély Béla szerint a nemzetre jellemzõ ízeket kéne visszaadni, és nagy tévedés az, hogy például az alapvetõen a húsételekhez való szarvasgombát kell tenni a csokiba. Kérdeztem a tökéletes bonbonról, mire egy festészeti párhuzammal élt (merthogy amatõr festõ is): ?Ha ragaszkodsz egy képedhez, mert szerinted az tökéletes, akkor addig fejlõdtél, az jelenti majd számodra a mértéket. Ugyanígy ha azt gondolod, hogy megalkottad
a világ legjobb bonbonját,
megrekedsz egy szinten.?
A kézzel készített bonbonokat meg a sütiket egyelõre a maklári gyár mintaboltjában lehet megvenni, de elvileg tervben van az, hogy egy webshopot nyissanak, kifejezetten ezekre a termékekre. Addig is azt mondom: Maklár nem a világvége (A google maps felvétele korábbi, de a narancssárga ház az.), Füzesabonyig kell eljutni, onnan 6 perc vonattal a falu központja, és egy bringaúton simán ki lehet a kiskertek között sétálni a falu szélén álló komplexumig. Megéri.
