Kóstoló a múltból a Lipóciában (folytatás): Máktorta
sponsored links
Köerner András: Emlékek a múltból
Három és féléves koromig a Palatinus házak egyikében, a Sziget utca és Pozsonyi út sarkán álló gyönyörû szecessziós stílusú épületben laktunk. V. emeleti lakásunk a Pozsonyi útra nézett, amit már akkor is terebélyes fák és elegáns, apró boltok övezetek. Házunkban minden emeleten a lakások bejárata egy belsõ udvarra nézõ körfolyosós gangról nyíltak, mely nagyon jellemzõ az 1930-as évek elõtt épült budapesti házakra. A konyhánk ablaka is erre az udvarra nézett, így jó idõ esetén anyu megengedte, hogy a folyosón játszhassak, míg fõzés közben fél szemmel figyelt. A folyosót övezõ napraforgó virágokkal díszített szecessziós kovácsoltvas korlát volt a mi városi virágágyásunk, olyan, mint amilyenek a külvárosokban a házak virágzó elõkertjei. Az ötödik emeletrõl minden jövés-menést láttam az alsóbb szinteken, olyan volt, mint egy színházi elõadás, vagy egy valóság show. Figyeltem az asszonyokat ki lakásuk elõtt beszélgettek a szomszédasszonnyal. Reggelente láttam, ahogy a háziasszonyok levitték az udvarra a szõnyegeiket, ahol egy erre kialakított fa állványra terítették és szõnyegporolóval addig ütötték, míg a por kiszállt a szõnyegekbõl. Az állványt minden lakó használhatta, de minden háziasszonynak megvolt a saját lapát formájú, hajlított nádból készült prakkere. Az ütések hangjai csak úgy visszhangoztak a belsõ udvarban, miközben a szõnyegbõl gomolygó porfelhõk távoztak. Idõnként hajóval a szemközti Margit szigetre mentünk az édesanyámmal vagy anyai nagymamámmal. Ez a hajójárat tavasztól szeptemberig közlekedett a lakásunkhoz nagyon közeli hajókikötõtõl a szigeten lévõ megállóig. Imádtam nézni, amikor a hajó kikötésekor a matróz sokéves tapasztalattal a háta mögött tökéletes ügyességgel hurkolta a kötelet az öntöttvas kikötõbakra, és kötötte ki a hajót. Ahogy ...