Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kóstolgatjuk: Péklány pékség, Balatonfüred
sponsored links
Alig egy hónapja nyitotta meg pékségét Zeliska Orsi és férje, Csaba, és én máris betoppantam hozzájuk egy kis kóstolóra kedvenc inkvizítor-klubom neves tagjaival – a családommal.
Gyerekeim kíméletlen ítészek. Nem egy ízlésforradalmár egyik sem, de nagyon õszinték. Gondoltam, mögéjük bújva, velük takarózva megúszhatok egy olyan tesztelést, amelyben a barátaim munkáját kell minõsítenem.
Péklány a végeken
Orsi, a legtöbb hazai kézmûves pékhez hasonlóan pályaelhagyóként került a kézmûves szakmába. Irodai állást hagyott maga mögött egy kis hajnali kelegetésért, levezetõ délutáni söprögetésért, köztes órákban tejes ládányi tésztákkal való zsonglõrködésért, naphosszat dagasztásért cserébe. Rápillantva a fenti – kissé homályosra sikerült képre – gondolom az olvasónak is az ugrik be, mint nekem, akkor és ott a pékségben: nem a leányok álma válik valóra egy ilyen életképen. Legalábbis nem mindegyiké.
Kemény iparosmunka a pékeké. Jó ha adatik heti néhány óra, amikor a mester kiléphet a mindennapi robotból, és kísérleti laborrá alakíthatja át mûhelyét, és élhet hobbijának: a kreatív sütésnek. Szerintem ezt a ritmust Orsi már az elsõ pillanattól kedve jól elkapta, pék társával napról-napra elõrukkol valami újdonsággal, különleges ajándékkal, csapatot épít, besegít, kisegít, felpörget, belassít.
Másik nehézségnek látom, hogy a Balaton “fölé” húzódó péklányainknak (Péklány, Búzalelke) évrõl-évre meg kell küzdjenie a szezonalitással. A böjti hónapok egyhangúságát váltó nyári nyaralóinvázió nagy kihívások elé állítja õket, ellentétben a Fõvárosban mûködõ pékségekkel, ahol viszonylag kiegyensúlyozott a terhelés.
A vidék-fõváros párhuzamnál maradva: további probléma lehet még az inspiráló szakmai környezet hiánya, az elszakítottság-érzés, a kisebb vásárlóerõ, a konzervatívabb ízlésvilág is. Nem szeretnék ez utóbbi kijelentésemmel senkit sem megbántani. Engesztelésül had valljam meg, hogy én sem igazán szeretek a kiflin és a fehér kenyéren kívül semmi mást. Nem szégyen ez. Környezeti hatás.
Csak elismerõ szavakkal tudok szólni azokról a pékekrõl, akik a Budapest táblától kijjebb is mernek vállalkozni. Õk igazi forradalmárok. A jelen pillanatban is még születésnapos kézmûves pékipar fõ ünnepeltjei. Hamarosan a nagyobb vásárlóerõvel rendelkezõ vidéki régiókból megérkeznek a szegényebb városok utcáira, piacaira is ezek az emberek, és elkezdenek élményszámba menõ pékárukat gyártani. Megérdemelné már a vidék a minõségi kenyeret.
Péklány pékség
Otthonos, családi ebédlõ hangulatát idézõ beltere azonnal rabul ejtett. Bensõségességét részben az adja, hogy az üvegfal mögött dolgozó pékek asztala a kiszolgáló tér felé néz, ezért szinte az összes vásárló megkapja a maga kis saját bejáratú mosolyát, integetését a mestertõl. Az ünnepélyességet fokozza az ízléses berendezés, az impozáns kávégép, a teák és a kávé soha le nem csengõ illata, és az a semmihez nem fogható élmény (mondjuk ezt nem én éltem meg a csapatból), hogy országosan is egyedülálló módon itt a pultban fiúk szolgálnak ki.
Vajon mit rejt a pult mélye?
Jogos kérdés. Érkezésünk hírére Orsi már délelõtt félretett néhány terméket, amit a pult alatt rejtegetett, nehogy felvásárolják az éhezõ helybeliek. Persze nem maradtunk volna éhen akkor sem, ha elfelejtkezik rólunk, hiszen a mûhely álló nap üzemel, folyamatosan ontja magából a pékárut, ami rendere el is fogy a nap végére.
Nagyon gazdag pakkot kaptunk, még Pestre érve is volt érintetlen termék a zacskóban.
Ami újdonságként hatott, az a pesti pékségektõl aktuálisan eltérõ termékkör volt. Mint ahogy fentebb is írtam, itt a konzervatívabb ízlésû vásárlók a hagyományos formákat-ízeket keresik. Bukta, túrós batyu, muffin, kalács, alapkenyér adta a kínálat javát, de természetesen kisebb elhajlásokra is találtunk utalásokat. Ezek közül a croissant volt az, ami nyomot hagyott bennem és a tökmagos kenyér. A kenyér Vajda Józsi korai kovászosait idézi, amiért velem ellentétben mindenki más rajong. Nekem kissé kötött ennek a típusnak a bélzete, és rágós a héja, de ez az én hibám, tudom. Nekem az alföldi parasztkenyér az etalon, már csak ezért is szégyen velem tesztekre járni.
A kifli viszont hibátlan volt, a ribizlis-túrós bukta rafinált, emlékezetes alkotás, a babkát a fiam úgy ette meg, hogy egyszer sem nézett fel belõle.
Végítélet
Tökéletes hely. Szépen érik, mint a jó kovász. Orsi néhány év alatt eljutott oda, ahová sokaknak egy évtized is kevés volt. Épp ezért figyelnie kell, nehogy túlgyorsuljon. És ha néha mégis úgy érzi majd pályája során, hogy korábban érkezett meg valahová, biztos vagyok benne, hogy meg fogja hallani azt a belsõ hangot, ami szigorú ítészként, folyton zsémbelõ, elégedetlenkedõ gonosz mostohaként meg-megállásra ösztönzi majd.
A Facebookon is fent vagyok, sõt van ott egy remek Ki Mit Süt csoportunk is. És itt is hozzászólhatsz ? olyan magányosnak érzem magam a saját oldalamon. Kérdezz, adj tanácsot, oszd meg élményeidet!
Kóstolgatom az Instagramot, kérlek, nézz be hozzám oda is!