Kókuszos - túrós magvas tartlette olajbogyóval, aszalt paradicsommal
sponsored links
Mindig rá kell jönnöm, hogy nincs új a nap alatt.
Egyszerûen nem változom. Túl öreg készen vagyok már hozzá. Ilyen vagyok.
De apa is. Pontosan ugyanolyanok vagyunk. Ha pedig két ugyanolyan hozzáállású, de teljesen eltérõ véleményû ember összekerül... na igen. Ott kõ kövön nem marad. A vasárnap is errõl szólt. Nem nyíltan, de szadiztuk egymást egész álló nap. Apró kis mozdulatokkal, rejtett utalásokkal, de tökéletes célzóérzékkel. Szinte észrevétlenül.
De legalább rájöttünk. A nap végén.
És megbeszéltük.
Rágörcsöltünk arra, hogy minden tökéletes legyen: a lakás tiszta, az étel finom, de pont ezek által elvesztettük a lényeget. Hogy ez rólunk szól. Nem a sarokban megbújó porcicákról, a túl kevés palacsintáról vagy túlvizezett pörköltalapról, rólunk. Arról, hogy odafigyelünk egymásra, hogy egy rövid idõre félretesszük az önös érdekeket, megnyugszunk.
Majd legközelebb.
Persze tudom, ez semmin sem változtat. Apró fejlõdés, de a következõ adandó alkalommal ugyanúgy meg fogjuk csinálni. Kedden meg is tettük.
Az is tipikus, hogy minden évben kinézek magamnak néhány filmet. Utálok tévét nézni, de a karácsony hangulatához egyszerûen hozzátartoznak. Pont. Elkap az ünnep szele. Megtervezem, készülök rá, és nem. Még sohasem sikerült akár csak egy elé is odaülnöm.
Az édességdömping is megvolt, gyakorlatilag újraindul a móka. Alig maradt pár napom. Azonban nem vagyok ...