Kétségek
sponsored links
Legalább 10 éve sütök kenyeret. Vagy több. Kezdetben kenyérsütõ géppel, praktikus, egyszerû? , egészen jókat lehet sütni, ha odafigyel a receptre a sütõ egyén.
Úgy tésztát kidolgozni ahogy ezek a gépek , hát ember legyen a talpán aki tud.
Aztán jött, hogy a gép dagaszt, a kenyér a sütõben sül. Jénaiban, sütõzacskóban, sütõformában, kinek mi van otthon.
Persze élesztõvel. Kovász ekkortájt még szóba sem került.
Egyszer csak megjelent az öregtészta, morzsoltka, én láttam ahogy az én anyám sütötte, õ meg feltételezem a nagyanyámtól tanulta, kovászolt, dagasztott, szakajtott, sütött.
A kovászoláskor használt élesztõt is. Liszt, kovász ill. az elõzõ sütéskor összekapart és megszárított morzsa beáztatva, élesztõ , fõtt, áttört krumpli. Összekeverte, letakarva hajnalig szaporodott, majd 4 óra körül kelt, dagasztott, és amikorra rákerült a sor a faluban lévõ kemencénél, akkorra készen volt a tészta.
Késõbb pék sütötte meg, de Õ dagasztotta a tésztát.
Én is így csinálom. Kovásszal és egy kevés élesztõvel.
De mostanában kezdem rosszul érezni magam, mindenhonnan az jön, hogy CSAK az a kenyér ami CSAK kovásszal készül, élesztõ a közelében sem volt. Lassan bélyeg lesz , ha élesztõ is van a kenyérbe, kalácsba.
Próbáltam, nem sikerült. Lapos lett, rágós lett, nem olyan amit szívesen adok ki a kezem közül. Aztán sokáig kel, nem lehet idõzíteni.
Akiknek én sütök , õk idõre jönnek, pénteken munka után, hogy adná ki magát ha akkor még szakajtóba lenne a kenyér, mert nem kelt meg idõben ?
Mind tudja, hogy élesztõ is van benne, nincs bajuk vele. Nekünk sincs.
Szép, ropogós héjú , finom kenyerek jönnek ki a kemencébõl. Egy hétig eláll, ehetõ.
A magam megnyugtatására azért majd fõleg, hogy nyár van, meleg, próbálkozom a csak kovászossal is, hátha sikerül egy olyan szisztémát kitalálni, ami nekem is tetszik.
Addig meg marad az öszvér. Nem mutogatom sehol õket. Se itt, bár itt kevésszer voltak, se a Fb-n.
Úgy tésztát kidolgozni ahogy ezek a gépek , hát ember legyen a talpán aki tud.
Aztán jött, hogy a gép dagaszt, a kenyér a sütõben sül. Jénaiban, sütõzacskóban, sütõformában, kinek mi van otthon.
Persze élesztõvel. Kovász ekkortájt még szóba sem került.
Egyszer csak megjelent az öregtészta, morzsoltka, én láttam ahogy az én anyám sütötte, õ meg feltételezem a nagyanyámtól tanulta, kovászolt, dagasztott, szakajtott, sütött.
A kovászoláskor használt élesztõt is. Liszt, kovász ill. az elõzõ sütéskor összekapart és megszárított morzsa beáztatva, élesztõ , fõtt, áttört krumpli. Összekeverte, letakarva hajnalig szaporodott, majd 4 óra körül kelt, dagasztott, és amikorra rákerült a sor a faluban lévõ kemencénél, akkorra készen volt a tészta.
Késõbb pék sütötte meg, de Õ dagasztotta a tésztát.
Én is így csinálom. Kovásszal és egy kevés élesztõvel.
De mostanában kezdem rosszul érezni magam, mindenhonnan az jön, hogy CSAK az a kenyér ami CSAK kovásszal készül, élesztõ a közelében sem volt. Lassan bélyeg lesz , ha élesztõ is van a kenyérbe, kalácsba.
Próbáltam, nem sikerült. Lapos lett, rágós lett, nem olyan amit szívesen adok ki a kezem közül. Aztán sokáig kel, nem lehet idõzíteni.
Akiknek én sütök , õk idõre jönnek, pénteken munka után, hogy adná ki magát ha akkor még szakajtóba lenne a kenyér, mert nem kelt meg idõben ?
Mind tudja, hogy élesztõ is van benne, nincs bajuk vele. Nekünk sincs.
Szép, ropogós héjú , finom kenyerek jönnek ki a kemencébõl. Egy hétig eláll, ehetõ.
A magam megnyugtatására azért majd fõleg, hogy nyár van, meleg, próbálkozom a csak kovászossal is, hátha sikerül egy olyan szisztémát kitalálni, ami nekem is tetszik.
Addig meg marad az öszvér. Nem mutogatom sehol õket. Se itt, bár itt kevésszer voltak, se a Fb-n.