Két percre nem figyeltem... és negyven lettem...

Szerda este még azt hittem, hogy ez is egy "csendben eltelik" szĂźletésnap lesz...

AztĂĄn... csĂźtĂśrtĂśk reggel valaki Ăşgy intézte, hogy bĂĄr szabadsĂĄgon voltam és aludni szerettem volna, reggel 7.30-kor telefoncsĂśrgésre ébredjek... aztĂĄn, hogy nehogy visszafekĂźdjek, tĂ­z perc mĂşlva valami hĂźlye indokkal megint felhĂ­vjon... aztĂĄn apukĂĄm jĂśtt a sorban, és Ăľ hĂ­vott, aztĂĄn éreztem, hogy ez nem az a nap, amikor én 10-ig alszom... felkeltem, kikecmeregtem a konyhĂĄba, hogy akkor megcsinĂĄlom a kĂĄvémat..., de mivel lĂĄttam, hogy van némi mosogatnivalĂł, akkor azt mĂĄr elmosom, és erre csĂśngettek... Aki ismer, tudja, hogy nem nyitok ajtĂłt senkinek... vagy csak nagyon ritkĂĄn. Reggel, kĂĄvézĂĄs elĂľtt meg biztos, hogy nem...

De valahogy éreztem, hogy ki kellene nyitni az ajtĂłt... kinyitottam..

... és ott ĂĄllt valaki, két bazi nagy lufival, meg egy nagy dobozzal, egy nagy csomaggal a lĂĄba elĂľtt... hallottam, hogy rĂśhĂśgcsél, én ĂĄlltam és csak annyit tudtam kinyĂśgni, hogy ...

sponsored links