Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Két hozzávaló: geöffnet és gesperrt
sponsored links
 |
| A hólapátolás kellékei |
Szégyenkezve húzom a nyakamat, mert tudom hogy az emberek általában szeretnek vagy szeretnének rendszeresen síelni, különösen akkor ha olyan gyenge telekben van részünk, mint az idén, bár ki tudja mit hoz még a március! Tehát csak szûk körben merem kifejteni, hogy mivel ez a sport olyan jelzõkkel írható körül, miszerint: hideg, gyors, nedves, meredek, veszélyes és nagyon drága ? hát akkor meg miért olyan vonzó? Bächer Iván is megmondta, hogy ha Isten azt akarta volna, hogy az ember síeljen, akkor sílécet teremtett volna a lábainkra. És ha még hozzáveszem, hogy a családanyákra micsoda nagy feladatokat ró ez a sport! Síruhába öltöztetett gyereket gyorsan megpisiltetni ? a lehetetlen kategóriájába tartozik. Az utazás elõtt napokig tartó pakolás, a felszerelés összekészítése, egy kis süti meg egy kis fõzés, kint pedig a hosszan tartó reggeli készülõdések, és ha kétszer elsoroljuk beöltözéskor a cseklistát, akkor is megszólal valaki 2000 méteren, hogy "nincs egy zsebkendõtök?" Vagy hogy "nem te tetted el a felvonóbérletemet?"
Másrészt szoros hasonlóságot látok egy másik nedves sporttal, a horgászattal. Nem jön a hal ha fúj a szél, vagy ha éppenséggel túl csendes a víz, ha erõsen süt a nap, de akkor sem ha túl hideg van. Hát ugyanígy nem lehet síelni erõs napsütésben, szürkületben, hóesésben, esõben, ködben. Ködben, dacára a mínusz 10 foknak, képes vagyok elveszteni a hidegvéremet, bepánikolok a tejbe esett légy érzéstõl és menekülnék lefele, de nem tudom, hogy az merre is van pontosan, és egy tágas fennsíkon is klausztrofóbiás rohamot kapok attól, hogy csak én vagyok és a gravírozás a síszemüvegemen. Nincs ennél szorongatóbb és magányosabb érzés!
az elsõ napon?
Idén abból is ízelítõt kaptam, milyen az, amikor a hó miatt nem lehet síelni, mert több napon át szakadatlanul esik, napi 70-100 cm-es újabb emelkedéssel. Az elsõ napon leálltak a síliftek, aztán a közlekedés és az áruszállítás, aztán a vendégek cseréje lehetetlenült el. Gyorsan kiástuk a ház bejáratát, elkezdtünk barátkozni a harminc méteres körzetben elérhetõ embertársainkkal és beültünk egy hüttébe gõzgombócra és forralt borra.
Közben Zs. megüzente, ha tényleg nem áll el három napig az erõs havazás és fennragadunk a hegyen, fogjak egy mormotát, azt a svájci hegyi parasztok ragunak elkészítve megeszik. Ki is mentem a ház elé kezemben a hólapáttal, hogy agyoncsapok egyet, de csak a helyi hentessel találkoztam, aki csöppnyi kis boltot üzemeltet, néhány órás délutáni nyitva tartással. Benne saját húskészítményei és alapvetõ élelmiszerek erõsen redukált csomagolásban. A környéken dolgozó hókotrókezelõk beugranak hozzá, le sem állítják a gépet a bolt elõtt, a hentes csak kezükbe nyom egy császárzsömlét, benne egy vastag szelet húspástétommal. Megnyugodtam, mert sífelszerelésemhez hozzátartozik a hagyma, zsír, néhány fûszer, és más hozzávalók, és ha hentes is van, akkor baj nem lehet. De aztán mégis lett.
 |
| A hentes kisboltja |
a második napon?
A második napon a hentes már nem tudott feljönni a hegyre, a gépkezelõk eltûntek a hófalak mögött, a gesperrt (lezárt) utakat próbálták nyitottá (geöffnet) tenni. Mi pedig maradtunk a hó fogságában, körbevéve nemzetközi társasággal, hegyi teakonyhámban egy kis sült tarjával, lencsével, kis darab szalonnával, fél diós-csokis kuglóffal, 3/4 pohár tejföllel, néhány száraz zsömlével és hat tojással. Mint sokatlátott (gasztro)kalandor akciótervet készítettem, hogy hogyan tudnék eljutni a másik boltig és nekiveselkedtem utat ásni.
 |
| Elszaladtam tejért és kenyérért |
A kis hegyi bolt polcai ki voltak fosztva, friss tej és péksütemény nem volt. Csalódottan vizsgáltam a boltocska hûtõjét, benne három dobozos gyerekkakaó és két doboz tejszín. Oldalba bökött egy osztrák úr, hogy mi lenne ha vennénk tejszínt, és vizet kevernénk hozzá? Az akkor tej lesz nem? Én inkább egy üveg sûrített tejet és egy csomag wasa kenyeret vásároltam, bár utóbbi nem igazán ment a hazai füstölt szalonnához, de vészhelyzetben mindegy. Hazahatoltam és ebédre lencsefõzeléket fõztem, mert véletlenül volt nálam néhány friss babérlevél.
 |
| Pihen a lapát |
a harmadik napon?
A harmadik napon úgy tûnt, hogy kiszabadulunk. Ennek örömére reggel darabokra törtem a száraz zsömléket, a tojásokat felvertem a maradék tejföllel, a zsemletörmeléket beleforgattam és megsütöttem. Összecsomagoltunk. Geöffnet - gesperrt - geöffnet - gesperrt - ezt hallottuk a hatóságoktól, mert a lavinaveszély miatt percrõl percre változott az utak állapota, de elindulni nem tudtunk. Késõ délután, a tizenötödik gesperrtnél a családfõ kimondta: ?Keressük elõ a maradék lencsét!? Lencsefõzelék, soknapos tarja, wasa kenyér, csokis-diós kuglóf. Jóllakottan bepakoltunk az autóba és lementünk az útig. A hatóságok visszaküldtek bennünket a szállásra. Tisztálkodószerek és váltóruha nélkül, fél csomag wasa kenyérrel és negyed darab kuglóffal visszamásztunk a házig. Este elkezdtem felidézni a kovásztalan kenyér receptjét, és bár G. megüzente, hogy ahhoz jó ha forró sivatagi körülmények is rendelkezésre állnak, de reméltem hogy az indukciós fõzõlap és a serpenyõm helyettesíti majd azt.
 |
| Hatóságok akcióban |
a negyedik napon...
A negyedik nap reggelén éppen hogy csak csipegettünk egy kis wasa- és kuglófmorzsát, és optimistán arra gondoltunk, hogy hamarosan egy remek autópálya-étteremben frissen roppanó kolbászt eszünk majd friss császárzsömlével és friss tejes kávét iszunk hozzá! ?Gesperrt!? - intette le a rendõr minden reményünket az út felé mutatva, miután végre elõrehatoltunk kb. 500 métert. Közel 5 órányi várakozás közben összebarátkoztunk a húsz méteres körzetben elérhetõ sorstárainkkal, láttam a boldog gyermekeket, akik felettünk laktak 200 méterrel és szállásadójuk ? friss étel híján ? vaníliaszósszal és chipsszel etette õket. Édesanyjuk felajánlott nekünk egy kis nutellás kekszet, de jobbnak láttuk tartalékolni. Volt egy pillanat, amikor az élet jeleit véltem felfedezni! A belehelt autóablakon kikandikálva megláttam, ahogy egy toporgó turista beleharapott egy fél szelet wiener schnitzelbe! Vagy csak a meggyötört képzeletem játszott velem?... "Geöffnet!" ? jelezte a rendõr, és óvatosan elindultunk lefelé.
a négy és feledik napon...
A négy és feledik nap délutánján mégiscsak megálltunk, mert egy fenyõfa feküdt keresztben az úton. "Gesperrt!" - intettem a mögöttünk araszoló autósoknak.
Aztán jöttek a tûzoltók, nyomukban az osztrák híradó. Szétfûrészelték és félretolták a fát, fél szemmel a többi fát figyelve. "Tapsoljuk meg õket!" - kiáltotta a riporter és megtapsoltuk õket. "Wieder geöffnet" - nyilatkozta a tûzoltóparancsnok és nekilendültünk a lejtõnek. Lent az aggódó mentõk, tûzoltók és rendõrök valamint a napok óta várakozó síelõk hullámzó célbefutós üdvözlése várt bennünket.
 |
| Az ORF riportja |
Innen aztán már csak röpke nyolc óra kellett, hogy megtegyük az ötórás utat. Közben a mögöttünk haladó honfitársaink újabb geöffnetekrõl és gesperrtekrõl adtak hírt nekünk, amit én már nagy részvéttel olvastam a telefonomon, egy meleg és barátságos autópálya-étteremben, miközben éppen letöröltem a szám szélérõl a wiener melange habját.
Na de most tényleg, írjam le ide a lencsefõzelék receptjét?!
 |
| Ezt már hazafelé a völgyben fényképeztem az út mellett, de nem mertem kéni belõle egy bögrével |