Annyira szeretném, ha blogom nem csupĂĄn az ĂĄltalam készĂ­tett ételek recepttĂĄra lenne, hanem annĂĄl jĂłval tĂśbb, egy naplĂł. Egy naplĂł, amelyben a napi események, kĂźlĂśnĂśsen azok, amik a gyerekeinkkel tĂśrténnek, mind-mind belekerĂźlnének. Persze ehhez az is kell, hogy az ember tényleg NAPI szinten rĂśgzĂ­tse az eseményeket, ami - bevallom - szinte lehetetlen. Pedig hĂĄny olyan helyes pillanat van, amit az ember mindenképpen meg akar tartani magĂĄnak, és mégis az idĂľ sorĂĄn elillan, elfelejtĂľdik. 

Igyekszem egyre tĂśbb csalĂĄdi eseményt is feltenni a blogba, engedve részben a szĂźlĂľi nyomĂĄsnak is, akik csak az unokĂĄikrĂłl akarnak képeket lĂĄtni :)) Ezt onnét tudom, hogy rendszerint ez a pĂĄrbeszéd zajlik AnyukĂĄm és kĂśztem:

- Anyu, lĂĄttad azt a zabpelyhes sĂźteményt, amit mĂşltkor felraktam?

- Melyiket?

- Tudooood, azt a zabpelyhes, meggyest?

- Azt nem, de amikor a MilĂĄn eszi a levest, az igen jĂł kép. OlivérrĂľl mikor teszel fel megint?

na ennyit a zabpelyhes sĂźtirĂľl.....

MĂĄra még annyit a csalĂĄdi eseményekrĂľl, hogy azurammal eskĂźvĂľre vagyunk hivatalosak. Ma este 6-kor megyĂźnk, hamarosan nekiĂĄllok készĂźlĂľdni....  Az ajĂĄndékot mĂĄr délelĂľtt becsomagoltam, a képeslapot is megĂ­rtam. Ilyenkor mindig szeretek idézeteket, versrészleteket olvasgatni, hogy megtalĂĄljam azt, ami a leginkĂĄbb ...

sponsored links