Teljes gĂľzzel halad mostanĂĄban a befĂľzési szezon. Ha a piacon jĂĄrok, lĂĄtom, hogy nagyon sok ember nem egyszeri fogyasztĂĄsra valĂł mennyiséget vĂĄsĂĄrol gyĂźmĂślcsĂśkbĂľl, zĂśldségekbĂľl. A villamoson is jĂł nagy kosarakkal megrakodott embereket lĂĄtok, sokszor megĂźtik a fĂźlemet egy-egy beszélgetés foszlĂĄnyai, amikor arrĂłl mesélnek, hogy Ă­gy vagy Ăşgy teszik el a megvĂĄsĂĄrolt hozzĂĄvalĂłkat. HĂĄt még, akinek sajĂĄt kertje, sajĂĄt fĂĄi, veteményese van, persze hogy igyekszik eltenni, tartĂłsĂ­tani a nyĂĄri termést, a nyĂĄri Ă­zeket. És nagy ĂśrĂśm télen elĂľvenni, annak is, aki eltette, dolgozott vele, de annak is, aki még csak kapja anyĂĄtĂłl, nagymamĂĄtĂłl. TalĂĄn egyszer majd Ăľk is folytatjĂĄk a hagyomĂĄnyt...

Folytatás a blogon ... beck.blog.hu/2011/07/22/keszul_mar_az...