sponsored links

Ha majd egyszer híres ember leszek (étteremtulajdonos, publicista, mûsorvezetõ), biztos meg fogják kérdezni tõlem, mikor döntöttem el, hogy a fõzéssel fogok foglalkozni. És akkor veszek egy nagy levegõt, megköszönöm a riporternek, hogy feltette ezt a kérdést és belekezdek, valahogy így: ?Minden Anyu konyhájában kezdõdött, de az is lehet, hogy a Nagyi konyhájában. Nálunk ugyanis sokáig a konyha volt a nappali (angolul sokat mondóbb: living room ? a szoba, ahol élünk). 5 éves koromig egy félkomfortos lakásban laktunk, és fürdõszoba hiányában a konyhában fürdettek minket a gáztûzhelyen melegített vízzel. Amíg Apu mosta a fültövünket a lavórban, addig Anyu vacsorát készített fél méterrel odébb. Kevés meghatározott emlékem van ezekbõl az idõkbõl, mégis úgy érzem, az implicit memóriában lerakódva ezek az emlékek teszik otthonossá ma a mozgásom a konyhában. A Nagyi konyhája (ahol ma már a hathetes Borisz fiam húzza a lóbõrt) annál jobban beivódott az emlékezetbe: Nagyi lakásában a konyha volt a legelsõ szoba, ahová a gangról belépve eljutottunk, és a legkisebb is, mindössze 5,5 négyzetméter. De nagyjából minden itt történt, ami lényeges: itt volt a menzánk, ahol az iskola után az unokatesókkal összegyûltünk, itt tanultuk a szorzótáblát és a Weöres Sándor verseket, itt kártyáztunk, és itt beszéltük ki a szomszédokat is. Nagyinak megvolt mind a négy unoka órarendje, tudta, ki mikor jön haza ugyanabból a suliból korgó gyomorral. Tudta, ki-hogy szereti a káposztás zvekedlit, én pl. borssal és porcukorral, másik unokatestvérem csak sósan. A túrós csuszát egyenként pirította le nekünk frissen egy egyszemélyes rozsdamentes palacsintasütõben, és sosem tett mazsolát a smarniba, csak mert egyikünk nem szerette. Itt készültek a nagycsaládi ebédmenük is: a vadas marha zsemlegombóccal, a pulykaláb méretû töltött csirkecombok rizibizivel és persze a töltött káposzta hegyek. Felnõtt fejjel rejtély, hogyan tudott Nagyi egy akkora helyen 9 emberre 3 fogásos menüt összeállítani.



Aztán ahogy teltek az évek, a szükséglakásunkból panel lett, majd 11 évre rá kertes ház, amerikai konyhával, hosszú konyhapulttal, elszívóval, mosogatógéppel és általában rengeteg hellyel. Anyu nagy örömére, aki Nagyi fõzõtudományát, a nyelv alá égett megszokott ízeket ötvözte jó adag kísérletezõ szellemmel. A Horváth Ilona szakácskönyv mellett neki már a 90-es évek közepén ott voltak a polcán az itthon kapható nemzetközi szakácskönyvek is, amiket azóta sem fél használni. Anyunak a fõzés nem csak egy a szükséges mindennapi háztartási feladatlistán, hanem lehetõség is: kitalálni valami újat, kipróbálni egy még nem próbált ízkombinációt. Én pedig ahogy csak emlékszem, boldogan álltam ott mellette a konyhában és kérdeztem: mi készül. Mi lesz belõle? És utána mi lesz? És mivel esszük? És mit teszel még bele? Megkóstolhatom? Kavarhatom egy picit? Olyan volt a gáztûzhely mellett állni, mintha csak a tévét bámulnám. Teljesen le tudott kötni, ahogy ma is órákon át lennék képes fõzõmûsorokat nézni. Csak éppen élõben ez még tutibb: hallani a sercegést, és fõleg lenyalni minden kanalat, ami a kezembe került. És persze a legjobb, ha meguntam, felmentem a szobámba és csak akkor jöttem le, ha meghallottam, ahogy Anyu felkiabál: kész az ebéééd! Három szó, ami azonnal felidézi a szülõi ház akolmelegét. KÉSZ AZ EBÉD. Apátoknak is szóljatok, tette még hozzá Anyu, én meg kinyitottam a pinceajtót és leüvöltöttem Apunak. Üvölteni én is tudok ? hallottam Anyum a konyhából ? menj le és szólj neki. Kész az ebéd. Mi sem volt természetesebb, minthogy az asztalon gõzölög a zöldségleves citromos gombóccal és a marha barnamártással. Anyu az idõk során a vendéglátást is a tökélyre fejlesztette. Ki tudja hány éve elkezdett írni egy vendégnaplót, amiben minden családi vagy baráti meghívás menüsorát feljegyzi, hogy meg véletlenül se kapják ugyanazt a rákkal töltött avokadót ugyanazok az emberek 3 év múlva. Nehogy már megszólják a vendégek a háta mögött. Ha pontozós vacsoracsatákat csinálnánk, Anyu zsinórban nyerné mind, és évekig képes lenne minden napra új és új menüsorokat kitalálni. Ez az, amit én a mai napig nem szeretek a fõzésben, kitalálni, hogy mi legyen aznap az ebéd. De Anyu szerintem ezt élvezi a leginkább. Nem csoda, hogy a kezdetektõl õ a blog legnagyobb olvasója, hisz ugyanakkora élvezettel szeret beszélni vagy olvasni a fõzésrõl, mint azt nap mint nap gyakorolni.

RemĂŠnyeim szerint Ă­gy majd erre a bejegyzĂŠsre is rĂĄtalĂĄl, s ha Ă­gy lesz, tudni fogja a vĂĄlaszom: ha egyszer megkĂŠrdezik, hogy kinek kĂśszĂśnhetem mindezt. HĂĄt Neki, ki mĂĄsnak. KĂśszi az ebĂŠdet Anyu, mĂĄr vĂĄrom a kĂśvetkezĂľt!

HasonlĂł bejegyzĂŠsek:

Mit egyĂźnk ĂŠs hogyan, hogy 100 ĂŠvig ĂŠljĂźnk?



AjĂĄndĂŠktippek karĂĄcsonyra, most mĂĄr csak jĂśvĂľre. 1. rĂŠsz: ĂŠdes chili dzsem



10 dolog, amire nincs szĂźksĂŠged a konyhĂĄdban?



Ázsiai topliszt 1. helyezettje: thai csirkecurry



Slow down, relax, cook the sĂłlet.