Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Késelés alapfokon
sponsored links
Iskolába mentem. Tanulni. Komolyan. Még akkor is, ha a diploma megszerzése után azt mondtam, soha többet. 
Az utóbbi idõben kezdetem azt hinni, hogy már egészen jól kezelem a kést. Viszonylag gyorsan aprítok, szeletelek, vágok. Jó, azért stoppert nem használnék, cserébe a ragtapaszt annál többet kell. Oké, ebbõl tényleg gyaníthattam volna, hogy valami mégsem stimmel. Aztán elmentem Maki fõzõiskolájába egy késtechnikai alaptanfolyamra és minden összeborult. Rájöttem, hogy a kést még mindig úgy fogom, mint egy favágó a baltáját.
Összesen nyolcan voltunk, eléggé kiegyensúlyozott ivararánnyal, 4 férfi, 4 nõ. Ez tetszett, mert pl. a hagyományos francia cukrászat órán egyetlen hím sem volt. Maki Stevenson és a két segítõje mindent precízen elõkészített. Került a vágódeszkák alá szilikonlap, hogy ne csússzanak el, gondosan megélezték a késeket, és kipakolták a felvágandó alapanyagokat. Aztán belevágtunk. Maki szerint a legelsõ dolog, amit bárkinek tudnia kell, aki rendszeresen sürgölõdik a konyhában, az a kés(ek) szakszerû használata. Nem csupán a megfelelõ fogásáról és a vágástechnikáról van szó, hanem a kések ápolásáról, karbantartásáról is. Ha éles a kés, sokkal kevésbé csíp a hagyma szeleteléskor, aprításkor. Maki szemét mondjuk épp nagyon csípte, vihogtunk is, hogy na, akasztják a hóhért.
Egyébként, ha a hagyma csípi a szemünket aprításkor, az azt jelzi, hogy a szervezetünk túlzottan savas. Ezt meg egy, a makrobiotikus táplálkozás szakértõjétõl tudja Maki, én meg tõle, logikusan.
Megtanultuk, hogyan kell kényelmes, csípõszéles terpeszben, nem túl merev, inkább laza lábakon állni, hogyan tartsuk a kézfejünket, a karunkat, a vállunkat azért, hogy 3 fej hagyma felkockázása vagy egy csokor bazsalikom felaprítása után ne szakadjon ki tõbõl. Megmutatta, mikor milyen magasan és szögben tartsuk a kést. Szeleteltünk vékonyra sárgarépát, vágtunk belõle julienne-t, meg fine julienne-t. Egy idõben Maki azzal vezette le a feszültséget, hogy a nap végén mindenféle zöldséget julienne-re vágott. Ez is egy módja a stresszoldásnak. Van, aki fut, van, aki meditál, meg olyan is, aki kocsmába jár, és van, aki zöldséget aprít gyufaszál vékonyra. Daraboltunk baton-ra is, amirõl õszintén szólva fogalmam sem volt, hogy létezik. Ahogyan a tournée vágásról sem hallottam még. Oké, gasztro bunkó vagyok. Hámoztam paradicsomot akkora késsel, mint egy fejsze, és felaprítottam egy csomó bazsalikomlevelet úgy, hogy a végére tényleg bazsalikom maradt, nem egy kupac püré. A megpucolt, felaprított zöldségekbõl meg jó kis alaplé készült, mindent felhasználtak, semmi sem ment kárba. Ezt tetszik.
Maki nem mellesleg vérprofi és képzett chef, és egy elbûvölõ ember, tuti humorral. Amikor kellett, akkor viszont szigorú volt és határozott. Naná, végtagok forogtak kockán? A végén fõzött nekünk egy isteni tejszínes paradicsomlevest a feldarabolt paradicsomokból és a felaprított bazsalikomból. Igen, abból, amit mi vágtunk fel. Nem folyt vér, semmimet nem vágtam el, a mellettem állók is életben maradtak és a végén még enni is kaptam, amit nem nekem kellett megfõzni. Tudok élni.
Elképesztõen jól éreztem magam, és a tanulás mellett, baromi jól szórakoztam. Idétlenül röhögtünk, mint a kamaszok. Persze, nagy volt a nyomás, az ujjunk volt a tét. Na meg azért is, mert Maki nagyon szórakoztató. És remek tanár.
Hugh Fearnley-Whittingstall burgere
Julia Child nyomában ? fûszeres paradicsom és pirítós
Kakukkfüves õzlábgombás rántotta
Kecskesajtos céklás rizottó
Az utóbbi idõben kezdetem azt hinni, hogy már egészen jól kezelem a kést. Viszonylag gyorsan aprítok, szeletelek, vágok. Jó, azért stoppert nem használnék, cserébe a ragtapaszt annál többet kell. Oké, ebbõl tényleg gyaníthattam volna, hogy valami mégsem stimmel. Aztán elmentem Maki fõzõiskolájába egy késtechnikai alaptanfolyamra és minden összeborult. Rájöttem, hogy a kést még mindig úgy fogom, mint egy favágó a baltáját.
Összesen nyolcan voltunk, eléggé kiegyensúlyozott ivararánnyal, 4 férfi, 4 nõ. Ez tetszett, mert pl. a hagyományos francia cukrászat órán egyetlen hím sem volt. Maki Stevenson és a két segítõje mindent precízen elõkészített. Került a vágódeszkák alá szilikonlap, hogy ne csússzanak el, gondosan megélezték a késeket, és kipakolták a felvágandó alapanyagokat. Aztán belevágtunk. Maki szerint a legelsõ dolog, amit bárkinek tudnia kell, aki rendszeresen sürgölõdik a konyhában, az a kés(ek) szakszerû használata. Nem csupán a megfelelõ fogásáról és a vágástechnikáról van szó, hanem a kések ápolásáról, karbantartásáról is. Ha éles a kés, sokkal kevésbé csíp a hagyma szeleteléskor, aprításkor. Maki szemét mondjuk épp nagyon csípte, vihogtunk is, hogy na, akasztják a hóhért.
Egyébként, ha a hagyma csípi a szemünket aprításkor, az azt jelzi, hogy a szervezetünk túlzottan savas. Ezt meg egy, a makrobiotikus táplálkozás szakértõjétõl tudja Maki, én meg tõle, logikusan.Megtanultuk, hogyan kell kényelmes, csípõszéles terpeszben, nem túl merev, inkább laza lábakon állni, hogyan tartsuk a kézfejünket, a karunkat, a vállunkat azért, hogy 3 fej hagyma felkockázása vagy egy csokor bazsalikom felaprítása után ne szakadjon ki tõbõl. Megmutatta, mikor milyen magasan és szögben tartsuk a kést. Szeleteltünk vékonyra sárgarépát, vágtunk belõle julienne-t, meg fine julienne-t. Egy idõben Maki azzal vezette le a feszültséget, hogy a nap végén mindenféle zöldséget julienne-re vágott. Ez is egy módja a stresszoldásnak. Van, aki fut, van, aki meditál, meg olyan is, aki kocsmába jár, és van, aki zöldséget aprít gyufaszál vékonyra.
Daraboltunk baton-ra is, amirõl õszintén szólva fogalmam sem volt, hogy létezik. Ahogyan a tournée vágásról sem hallottam még. Oké, gasztro bunkó vagyok. Hámoztam paradicsomot akkora késsel, mint egy fejsze, és felaprítottam egy csomó bazsalikomlevelet úgy, hogy a végére tényleg bazsalikom maradt, nem egy kupac püré. A megpucolt, felaprított zöldségekbõl meg jó kis alaplé készült, mindent felhasználtak, semmi sem ment kárba. Ezt tetszik.Maki nem mellesleg vérprofi és képzett chef, és egy elbûvölõ ember, tuti humorral. Amikor kellett, akkor viszont szigorú volt és határozott. Naná, végtagok forogtak kockán? A végén fõzött nekünk egy isteni tejszínes paradicsomlevest a feldarabolt paradicsomokból és a felaprított bazsalikomból. Igen, abból, amit mi vágtunk fel.
Nem folyt vér, semmimet nem vágtam el, a mellettem állók is életben maradtak és a végén még enni is kaptam, amit nem nekem kellett megfõzni. Tudok élni. Elképesztõen jól éreztem magam, és a tanulás mellett, baromi jól szórakoztam. Idétlenül röhögtünk, mint a kamaszok. Persze, nagy volt a nyomás, az ujjunk volt a tét. Na meg azért is, mert Maki nagyon szórakoztató. És remek tanár.
Innen is szemezgethettek
Hugh Fearnley-Whittingstall burgere
Julia Child nyomában ? fûszeres paradicsom és pirítós
Kakukkfüves õzlábgombás rántotta
Kecskesajtos céklás rizottó