Az ĂĄfonya volt a vacsora harmadik fĂľszereplĂľje (elĂľzĂľ részek itt és itt), ami valahogy mindig bekĂśszĂśntĂśtt a lengyel hét alatt, piaci lĂĄdĂĄban, gofri tetején, lekvĂĄrban, gyĂźmĂślcsleves dobozban, pékség pultjĂĄban és még vodkĂĄban is. LengyelorszĂĄg ĂĄfonyĂĄban nagyhatalom, nincs semmi kétség. KékbĂľl volt Ăşton meg Ăştfélen, de talĂĄlkoztunk azért vĂśrĂśssel is, és nem felejtettĂźnk el hozni egy Ăźveggel, hogy majd egy szelesebb, jegesebb este megegyĂźk mondjuk néhĂĄny szelet kacsamellhez.

Az utazĂĄs most mĂĄr csak képekben, sorokban és a fejemben él, de az ĂĄfonya nem tĂťnt el végleg, a piaci szemle alatt nehéz lett volna nem észrevenni, az ĂĄrĂĄt ugyancsak, de mikor legyen az ember nagyvonalĂş, ha nem Herr Paprika szĂźletésnapjĂĄn. Indokot megtalĂĄltam, még csak gyĂľzkĂśdnĂśm sem kellett magam, megkĂśzelĂ­tettem egy ĂĄfonyahalmot, kértem fél kilĂłt, aztĂĄn gyorsan csĂśkkentettem 40 dekĂĄra, a mĂ­nusz tĂ­zzel elĂľre is megnyugtattam a lelkiismeretemet, és mĂĄr kĂśnnyedén engedtem ĂĄt a fejemen a fizetendĂľ Ăśsszeget. Egy kis ugrĂĄs a tĂśrténet végére, azt hiszem, megérte kalandorkodni, Herr Paprika ugyanis vidĂĄman desszertezett, sĂľt, késĂľbb még ...

sponsored links