Hétvégén kiskutya nézĂľben voltunk férjem egyik kolléganĂľjénél. A pĂĄr hetes kis kĂślykĂśk annyira édesek voltak, hogy még az én szĂ­vemet is meglĂĄgyĂ­tottĂĄk. Pedig én igazibĂłl a kutyĂĄkat tĂĄvolrĂłl szeretĂľ fajta vagyok, a nagyon ugatĂłs vagy nagyobb testĂť egyedektĂľl ĂĄltalĂĄban eléggé tartok. De most mĂĄr kezdem érteni, hogy lehet az, mikor valaki hirtelen felindulĂĄsbĂłl bevĂĄllal egy kĂślyĂśkkutyĂĄt, mert annyira meglĂĄgyĂ­tja a szĂ­vét. Ha lenne sajĂĄt kertĂźnk, mi sem kerĂźlhettĂźk volna el a sorsunkat. :)
MiutĂĄn kikutyĂĄztuk magunkat, tĂĄbortĂźzet raktunk, és nyĂĄrsra hĂşztunk egy kis hĂĄzi szalonnĂĄt, hagymĂĄt, kolbĂĄszt. SzĂĄmomra igazi nosztalgikus hangulata volt ennek a kenyérre zsĂ­rt csĂśpĂśgtetĂľs klasszikus nyĂĄrsalĂĄsnak.
Ahhoz képest, hogy itthon normĂĄl esetben este 6 utĂĄn mĂĄr nem nagyon eszĂźnk, elég lelkesen bepusziltuk a ...

Folytatás a blogon ... fozomasina.freeblog.hu/archives/2011/...