"(...) KĂśzben ismét forrĂł nyĂĄr lett. Matyi ordĂ­tva szaladt végig az utcĂĄn:
- Megérett Kukunberg néni uborkĂĄja!
Az utcĂĄnkban minden gyerek tudta, mit jelent ez.
- Anyuka, adjĂĄl gyorsan zsĂ­ros kenyeret! - tĂźrelmetlenkedtem, nehogy kimaradjak az osztĂĄsnĂĄl.
A kenyérrel szĂĄguldottam a célba. Kukunberg néni ĂĄllt a hordĂł elĂľtt, ruhĂĄjĂĄnak ujja feltĂťrve, Ăşgy emelte ki a hatalmas, érett kovĂĄszos uborkĂĄkat a hordĂłbĂłl, és osztotta szét kĂśzĂśttĂźnk. Ekkora érett, nagy uborkĂĄkat nem lehetett lĂĄtni sehol mĂĄsutt. KĂśnyĂśkĂźnkĂśn folyt a lé, arcunkon a kĂśzĂśs ĂśrĂśm ragyogott. (...)"

BĂĄrsony OttĂ­lia: Hol bĂşjkĂĄlsz, Cinege... c. pĂśttyĂśs kĂśnyve mindig az egyik kedvencem volt, szĂł szerint rongyosra olvastam. Ahogy itt ĂźlĂśk, és a kovĂĄszos uborkĂĄrĂłl Ă­rok, megint eszembe jutottak ezek a sorok. Szinte érzem a finom illatĂĄt, a szĂĄmban az Ă­zét, szinte érzem a kezemben a hatalmas uborkĂĄt, ahogy hatalmas harapĂĄsokkal eszem. Persze ebben a korban szerencsére nem éltem, de az életérzés teljesen megvan: amikor fogom anyukĂĄm isteni finom nagy koviubijĂĄt a kezemben, mĂĄsik kezemben ropogĂłs héjĂş, friss, hĂĄzi sĂźlt hĂşsos-zsĂ­ros kenyér (a ropogĂłs sarka, a "sercli" mindig az enyém volt), és akkorĂĄkat harapok a kenyérbĂľl meg az ubibĂłl, hogy alig fér be a szĂĄmba. Az arcom tiszta maszat, a kezemen csorog a kovĂĄszos lé, és Ăşgy érzem, még egy kirĂĄllyal sem cserélnék, olyan boldog vagyok. Anyu szeretetteljes mosollyal nézi az ĂźgykĂśdésemet, és én biztos vagyok benne, hogy ...

Folytatás a blogon ... fozosuli.blog.hu/2012/06/18/kukunberg...