A zsenge kukorica mindig fontos helyet foglalt el az étkezésĂźnkben ezekben a nyĂĄri hetekben.

ÉdesapĂĄm a konyhakertbe (ami igaz 400 négyszĂśgĂśl volt) mindig Ăźltetett csemegekukoricĂĄt. Mindannyian szerettĂźk.
Ma is mindannyian szeretjĂźk, csak ma mĂĄr nem ÉdesapĂĄm Ăźlteti, az én konyhakertem meg icike-picike, Ă­gy a csemegekukoricĂĄt ismerĂľstĂľl vesszĂźk.

Ki nem hagynĂĄnk.

S bĂĄr én szeretem nyersen -csodĂĄs, ahogy édes teje szétfrĂśccsen a szĂĄmban- nagyobb mennyiségben megfĂľzzĂźk, azaz kicsike hĂľkezelésnek tesszĂźk ki.

A kukta aljĂĄra rakunk a héjĂĄbĂłl, arra a kukoricĂĄt legalĂĄbb két sorban, -hogy mindenkinek 2-3 jusson- majd Ăşjra kukoricahéj.
AlĂĄĂśntĂźnk egy félliternyi vizet, rĂĄtesszĂźk a fedĂľt és felforraljuk.
ElzĂĄrjuk a tĂźzet és megvĂĄrjuk, még a kukta megengedi, hogy levegyĂźk a tetejét.
Mi nem fĂľzzĂźk meg jobban, annak a zsenge kukoricĂĄnak amit veszek, ennyi bĂľven elég.

Amikor elfogy a kuktĂĄbĂłl a kukorica, a kukoricahéjt megszĂĄrĂ­tom,  jĂł lesz dĂ­sznek, meg kĂśtĂśzni, pl a ...