Ma Ă­rt a DalaiLĂĄma (maga) életvezetési tanĂĄcsokat, hogyan éljek 2012-ben, ennek tizenkilencedik pontja azt mondja:  

A szerelemben és a fĂľzésben kerĂźld a szélsĂľségeket.

Tegnap elkészĂ­tettĂźk az elsĂľ kovĂĄszos kĂĄposztĂĄnkat, ami inkĂĄbb ErdélyorszĂĄgban népszerĂť, sĂľt a tĂśltĂśtt kĂĄposztĂĄt is ebbĂľl csinĂĄljĂĄk. (S gyakorlatilag a mechanikĂĄja megegyezik a kovĂĄszos uborkĂĄval.) Meg magĂĄban is finom, persze.

TehĂĄt, kĂĄposzta kĂźlsĂľ leveleit szedjĂźk le, mossuk meg, a tĂśbbit gyaluljuk le jĂł aprĂłra. Ha nincs mĂĄs, késsel akkor. Nekem egy kĂśzepes fej kétliteres duncos Ăźvegbe belepasszolt profin. Üres Ăźveg aljĂĄra mehet néhĂĄny szem feketebors, két babérlevél, csĂ­pĂľs, ha szeretjĂźk, fokhagyma négy gerezd, esetleg torma. JĂłl tĂśmkĂśdjĂźk le félig kĂĄposztĂĄval, megint a fĂťszerek Ă­zlés szerint, meg egy kis kĂśmény is, persze.

KĂĄposzta, aztĂĄn forraljunk két liter vizet, literenként egy evĂľkanĂĄl sĂłval, és merjĂźk rĂĄ a ...

Folytatás a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2012/01/11/kovasz...