Kourabiedes
sponsored links
Azt se tudtam ma délutánig, hogy a világon van. Vagyis tudtam, csak nem sejtettem:)
Valamikor a tavasszal a kolléganõm férje Athénban járt, hozott kintrõl egy doboz süteményt. Annak ellenére, hogy a kollegina édesszájú, ez a süti valahogy nem jött be neki, letette az irodában a párkányra, közprédának. De a vastag réteg porcukor, amiben a sütik hevertek, mindenkit elriasztott - kivéve engem. Egy-két nap alatt be is toltam a cuccot, nagyon finom volt kávéhoz például. No persze a porcukor hegyeket leveregettem róla. Itt végzõdik a nem túl érdekes történet. És ott folytatódik, hogy ma délután a keresztanyám - 80 éves, filigrán asszony - sok könyörgésre végre meglátogat minket, de elõre tisztáztuk, hogy nem, nem, vacsoráról szó sem lehet, legfeljebb egy kis süti, kávé. A pogácsa tésztája már elõzõ nap óta várta a hûtõben, hogy megsüssem, na de kéne valami édes is... Van nekem ez a C. Atkinson, J. Farrow és V. Barrett által jegyzett The Cookie Bookom, ami néhányszor már kisegített, nyilvánvaló volt, hogy most is azt fogom felütni. S lõn.
Kiválasztottam belõle - kevés hozzávaló, kevés ráfordítandó idõ - a kourabiedes receptjét, megnéztem hozzá egy videót, és akkor összeállt a kép. Hogy én ezt a kurabizét ismerem, egész biztos, hogy ez volt az a csodás porcukor takaró alatt lapuló ízletes keksz, amit a tavasszal ettem. Úgyhogy most izgatottan várom, hogy kivehessem a sütõbõl, és megkóstolhassam...
Hozzávalók: ...