Konyhai katasztrófák...

2011-10-23

sponsored links

 

- Nem tudom - sóhajtottam. - Lehetetlennek tûnik.
- Mikor tartott ez vissza téged valamitõl? - kérdezte.
- Igazad van - vigyorogtam.

(Dan Millman: Az elveszett évek)

Az idézet mindig kiindulópontja a tortasütéseimnek. Az arányom olyan 50%-os. Vagy teljes kudarc, vagy egész tûrhetõ végeredmény születik. Valahogy nálam sütikben nincs középút. Nos, ez a torta az elsõ kategóriába esett. Totál kibuktam tõle... Pedig kedvenc tévés szakácsom receptje. Igaz, õ is minden adásban elmondja, hogy nem cukrász, nem tud sütni, õ fõz, õ szakács. Na itt már gyanúval kellett volna élnem, de imádom a fõztjét... Ami a tortájáról már nem mondható el. Pedig a sorozatban olyan gyönyörû volt! A tésztája egészen jól sikerült, azzal semmi baj nem volt. De a krém. Olyan híg lett, hogy bögrébõl kellett volna inni. Pedig ízre isteni, tömény olvadt csoki. Így hát zselatint tettem bele, mert sürgetett az idõ, elfogyott a hozzávalóm, és bizony a finom olvadt csokoládéból egy pudingízû valami lett. A többieknek ízlett így is. Csak én kaptam délelõtt elõször dührohamot, aztán sírógörcsöt.
A krémet megtartom, de sokkal kevesebb tejszínnel fogom készíteni, és kis vajastészta-kosárkákba fogom önteni. A receptet majd akkor, a kosárkákkal együtt - ha leteszteltem, hogy tutttira jó-e.
Elpazaroltam 15 tojást (mert nincs liszt a piskótában), fél liter tejszínt, tíz ...

Folytats a blogon ... szellemafazekban.blogspot.com/2011/10...

sponsored links

Keres?s