sponsored links

A nyĂĄri hétvégére ĂśsszegyĂťlt tĂĄrsasĂĄg asztalĂĄnĂĄl a nyĂĄr ĂśrĂśmeirĂľl folyt a szĂł. HĂĄzigazdĂĄnk belekortyolva kĂĄvéjĂĄba, hĂĄtradĂľlt karosszékében és mĂşltjĂĄba révedve Ă­gy szĂłlt:
- Egyszer régen, az ĂĄltalĂĄnos iskolĂĄban, rĂśgtĂśn a vakĂĄciĂł utĂĄni elsĂľ magyar ĂłrĂĄn is ez volt a téma! Mikor engem felszĂłlĂ­tottak, hogy nekem mi volt a legkedvesebb nyĂĄri élményem, boldogan kibĂśktem, hogy a reggeli! Az osztĂĄly dĂľlt a nevetéstĂľl, még a szigorĂş Éva néni is elmosolyodott. TalĂĄn azért, mert akkoriban, hogy is mondjam, kissé duci voltam, Ă­gy mindenki azonnal arra gondolt, hogy nekem mindig a hasam az elsĂľ! Pedig valĂłjĂĄban én a nyĂĄri reggeliknek azt a meghitt, nyugodt légkĂśrét, az asztalnĂĄl végre kapkodĂĄs, sietség nélkĂźl elropogtatott vajas pirĂ­tĂłsra, apĂĄm ĂşjsĂĄgjĂĄnak zizegésére, a csendes beszélgetésre gondoltam.
- A mi csalĂĄdunkban valahogy Ăşgy alakult, hogy mi sosem ĂźltĂźnk le egyĂźtt reggelizni. Ezt a luxust csak Elza néninél, anyai nagynénimnél ismertem meg, mĂĄr felnĂľtt koromban! - sĂłhajtott fel a mĂťkritikus - Ó, azok a jĂĄzminteĂĄk! Meg a papĂ­rvékony szalĂĄmis szendvicsek!
- Nem nosztalgiĂĄznĂĄl, ha neked kéne reggelente vagy Ăśtvenet-hatvanat megkenned! - mondta a nemrég elbocsĂĄtott tanĂĄrnĂľ, aki mostanĂĄban alkalmi munkĂĄkbĂłl tartotta fenn magĂĄt. Gyerekeket tĂĄboroztatott és egy panziĂłban is vĂĄllalt kisegĂ­tést.
- De ha mĂĄr errĂľl beszélgetĂźnk, ugyan mondjĂĄtok meg nekem, hogy mitĂľl is "komplett reggeli" az, amit a vendéglĂĄtĂłhelyeken az emberek elé tesznek?
- Ja, a darab croissant-ra vagy zsemlére, kiflire, a mellé adott falatnyi vajra, dzsemre esetleg mézre ...