MĂĄr egy ideje szerettem volna megosztani a komlĂłs kovĂĄszos kenyér sĂźtésének sikeres kĂ­sérleteit. De ott akadtam el mindig, hogy nem jegyeztem fel a hozzĂĄvalĂł mennyiségeket. NagymamĂĄm jut ilyenkor eszembe, aki szinte semmit nem mért, csak a keze tudta mennyi kell. Így mikor megkérdeztem, mama mennyit kell ebbĂľl vagy abbĂłl beletenni? Úgy gondolomformĂĄn, hogy jĂł legyen - mondta. Persze, hogy mi a jĂł, milyennek kell lenni egy jĂł kenyértésztĂĄnak vagy egy kalĂĄcstésztĂĄnak azt még én is most tanulom. De vannak sikeres kĂ­sérleteim. Nem is tudom, hogy mertem belevĂĄgni egy gasztroblog Ă­rĂĄsĂĄba, amikor szinte kétszer ugyanazt még soha nem sikerĂźlt, fĂľképp megsĂźtnĂśm, talĂĄn a fĂľzés sorĂĄn szĂźlettek mĂĄr azonossĂĄgok. KĂ­sérletezgetĂľ vagyok, és nehezen kĂśvetem a recepteket. Na a komlĂłs korpĂĄs kenyérrel is ez a helyzet. Vannak igen sikeres kĂ­sérleteim. De amit mindenképpen megosztanék, hogy a komlĂłs korpa tényleg mĂťkĂśdik. És még jobb, hogy nincs élesztĂľ a kenyérben (néha érzem, hogy nem esik jĂłl az élesztĂľs tészta). Ezért, ha valaki kiprĂłbĂĄlnĂĄ, kĂ­sérletezzen nyugodtan sajĂĄt kenyértészta receptjével, és ĂśrĂźlnék, ha ezt meg is osztanĂĄ velĂźnk.

A komlĂłs korpa vagy komlĂłs kovĂĄsz hasznĂĄlata az élesztĂľ megjelenése elĂľtt gyakorlat volt MagyarorszĂĄg tĂśbb tĂĄjĂĄn. KészĂ­tésérĂľl itt bĂľvebben.