Ezt sem kapkodtam el, 20 évnyi sĂźtés-fĂťzés utĂĄn vettem a bĂĄtorsĂĄgot. Az igazsĂĄghoz persze hozzĂĄtartozik az is, hogy apĂłsom szokta fĂľzni és igen jĂłl, szĂłval kényszerĂ­tĂľ erĂľk nem ĂĄlltak fenn. Most egyszerĂťen kijĂśtt rĂĄ a lépés, ha mĂĄr egyszer amĂşgy is kĂśrmĂśt vettem a férjem pĂśrkĂśltjéhez. SzĂłval, szokĂĄs szerint alapos elĂľtanulmĂĄnyokat végeztem életem elsĂľ kocsonya fĂľzése elĂľtt és szokĂĄs szerint rĂĄjĂśttem, hogy nem létezik az egyetlen és igazi... 

Régen a kocsonyafĂľzésnek karĂĄcsonytĂłl februĂĄrig volt szezonja (eredetileg az enyém is januĂĄr kĂśzepén készĂźl) tekintettel a disznĂłvĂĄgĂĄsokra és a hĂťtĂľszekrények hiĂĄnyĂĄra. ManapsĂĄg lehetne mĂĄr akĂĄrmikor is, de ugyan kinek van kedve mĂĄjusban kocsonyĂĄt enni...

A kocsonyafĂľzésnek sincsenek nagy titkai, néhĂĄny fontos dologra azonban figyelni kell.

KocsonyĂĄt csak csontos, porcos, cupĂĄkos részekbĂľl lehet fĂľzni. Ez van. Aki ezeket nem szereti, fĂľzzĂśn bele egy ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2014/02/18/kocs...