Knédli, avagy a csehek tudnak valamit
sponsored links
A héten eljött az idõ, hogy elkészítsem életem elsõ knédlijét.
A Zuram valamelyik nap dúlva-fúlva jött haza, mert már megint nem tudott kényelmesen enni a "nudli bárban". Megint az orra elõl vitték el az utolsó adag párolt káposztát illetve sült húst, úgyhogy másodszorra is meghiúsult a szöttyös-sûlthúsos-pároltkáposztás knédlit projekt.
Ez így nem állapot - gondoltam magamban. Szegény ember nem maradhat knédli nélkül. Így hát vettem egy jó adag karajt, káposztát és elõkerestem a gondosan kijegyzetelt knédli receptet Maxtól. Bíztam benne, hogy ki tudom majd magyarázni, mi is lesz az ebéd, mert meglepetésnek szántam. A káposztát jól elrejtettem és a húsnál sem került szóba, mi lesz belõle. Megúsztam. Már csak a pénteki napot kellett kivárni. Nagyon izgultam. Fõleg a knédli miatt. (Bár párolt káposztából is, ez még csak a második próbálkozás volt.) A párolt káposztáról majd máskor. Most a knédlivel dicsekszem. (Meg más tollával?)
Szóval több receptem is van, amik mellé gyûjtögettem még párat a bloggertársaktól. Elsõ körben Max receptjét választottam ki. Szeretem a receptjeit. Egy az egyben átvettem, bár csak fél adagot csináltam. Így is két kis kenyérke lett belõle. A technológiát viszont egy másik receptbõl kölcsönöztem, ott egyben párolják a knédlit. Szerintem a tökéletes alakhoz, állaghoz a Csehországból beszerzett knédli pároló betét is hozzájárult.
Ja. És mi is az a knédli? Cseh és szlovák nemzeti eledel, gyakorlatilag párolt kenyér héj nélkül. Na jó ez kicsit durva ...