A naptĂĄr szerint itt van az Ăľsz. Hogy valĂłban megérkezett, fizikailag szĂĄmomra kevésbé érzékelhetĂľ, és az is lesz, ameddig a nyĂĄri ruhĂĄs korszak tart. JĂşliusban inkĂĄbb éreztem, hogy bizony olyan, mintha Ăľsz lenne.

A természetet azonban nem lehet meghazudtolni. TĂśbb jel utal rĂĄ, hogy bizony bekĂśszĂśnt Õsz AnyĂł. LehullĂł levelek, termésbe borulĂł vadgesztenyefĂĄk, érett szĂľlĂľfĂźrtĂśk, iskolĂĄs gyerekek, sĂľt mĂĄr sĂźtĂľtĂśk is.

Na de az még szerintem korai, nagyon korai. EgyelĂľre prĂłbĂĄlom kihasznĂĄlni a nyĂĄr utolsĂł Ă­zeit és szépen lassan rĂĄhangolĂłdni az Ăşj vszakra. Mi mĂĄssal tehetném ezt, mint egy jĂł krémlevessel?

SzĂĄmomra az Ăľsz és a krémleves annyira Ăśsszeillik, hogy ennél szebb harmĂłniĂĄt el sem tudnék képzelni. Szinte minden alapanyagbĂłl jĂłlesik, amibĂľl el lehet készĂ­teni.

A kĂśzétkeztetésnek hĂĄla régen rĂĄ sem tudtam nézni, ha valamit utĂĄltam a porlevesek kĂśzĂźl, akkor az a krémleves volt. A szagĂĄtĂłl messzire tudtam volna szaladni.

NyilvĂĄn nagyon nehéz tĂśbb szĂĄz emberre fokhagymĂĄt pucolni, de akkor is! InkĂĄbb soha ne ...

Folytatás a blogon ... gasztroreka.freeblog.hu/archives/2011...