Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Klasszikus cantuccini
sponsored links
Olyan jön, ami még nem volt: tudományos kísérletezésbe kezdtem. Aki ismer, az tudja, hogy sem a fizikával, sem a biológiával nem ápolok túl jó viszonyt. Kémiából is csak akkor voltam 5-ös az egyik félévben, amikor egy vegyész egyetemistával randiztam párszor, és állította, hogy szerinte a kémia is nagyon de nagyon fontos tantárgy és tök könnyen megtanulható, így elég erõs motivációm volt. Szerencsére akkoriban tanultuk a valamilyen kémiai egyenleteket, a lényeg az volt, hogy igazából több matektudás kellett hozzá, mint kémia, így én bebizonyítottam, hogy hát megy ez nekem, ötösleszekkémáiból, és valóban, egy egész évet húztam ki azzal, hogy azt az egy dolgot megtanultam, megértettem.
Mostani tudományos kísérletem a következõ: a híres, klasszikus cantuccini, olasz kétszersült keksz sütésénél az A tesztcsoport csak a nyers tésztájába kap Amaretto likõrt, míg a B csoport a második sütés elõtt kap egy plussz Amaretto-kenést. A kísérlet kapcsán a hipotézisem az, hogy a B csoport tesztalanyain nyilván jobban fog érzõdni az Amaretto likõr mandulás íze.
Vágjunk bele a sütésbe, aztán elmondom, hogy beigazolódott-e a feltevésem.
Sokféle receptet elolvastam, sok helyen kutakodtam, magyar és angol oldalakon is. Amirõl azonban a legtöbb helyen nem beszéltek: OK, két részre osztom az elsõ sütés elõtt a tésztát, na de hogy mekkorka kis hengereket kell csinálni belõle, az jó kérdés. Nekem a kis hengerem szétterült, ennek az lett a következménye, hogy nagyon széles lett, így amikor felszeleteltem a második sütéshez, bazihosszú kis kekszek lettek belõle. Ízre semmi gond, ez tényleg csak esztétikai szempont, ha mondjuk ajándékozni szeretnénk, vagy minimálisan az a célunk, hogy nagyjából egyforma darabok szülessenek, 1,5-2 cm-es hibahatárral. Szóval amikor a begyúrt tésztából két kis hengert csinálunk, akkor próbáljunk kb. 5 cm-es átmérõjû rudat formázni, így majdnem végigéri a rúd a gáztepsit. Na és ilyen hengerbõl lesz nekünk kettõ.
Kutatásaimat összegezve végül ezt a receptet gyúrtam össze:
Hozzávalók:
240 gr liszt
1 kk. sütõpor
180 gr cukor
1 cs. vanillincukor
2 ek. Amarettolikõr
2 tojás
60-80 gr mandula (egészben, és halleluja, végre nem kell a héjával szenvedni, rajta lehet hagyni, csak pirítsuk meg száraz serpenyõben mielõtt a tésztába kevernénk)
Minden hozzávalót egy tálban összekeverünk, a mandulát csak akkor adjuk hozzá, ha már összeállt a tésztánk. Kicsit gyúrjuk kézzel, amíg össze nem áll, de ne lepõdjünk meg, ragacsos lesz, ragad az majd mindenhova, a tálhoz, a kezünkhöz, bármihez. Kitartás, sok kézlisztezés, és akinek nagyon hosszú körme van, bújjon gumikesztyûbe, mert még egy év múlva is cantuccini darabokat fog találni a körme alatt!
A fent leírtak szerint két kis hengert formázunk a tésztából, mehet a kettõ egymás mellé egy nagy gáztepsire, és 180 fokon 20-25 percig sütjük (nekem most 35 percig is bent volt, mert ugye nagyon kis duci volt, nem sült át:) ). Ezután kivesszük, rácson hagyjuk hûlni egy kicsit, a sütõt pedig levesszük 140 fokra. A második körben igazából nem is sülni fog, hanem száradni a kekszünk. Ilyenkor lehet szabályozni, hogy mennyire legyen kemény. A megsült hengereket átlósan felszeleteljük 1-2 cm vastag szeletekre, amiket ugyanarra a tepsire visszapakolunk, és mehetnek napozni. A B csoport nálam ilyenkor kapta meg az Amaretto-naptejet. 5-15 perc is lehet ez a kör, tényleg attól függ, hogy milyenre szeretnénk. Nyugodtan nyitogathatjuk (azért ne fél percenként), és tesztelhetjük, hogy olyan-e már, amilyet mi szeretnénk.
Ez a házi verzió tényleg nemhogy köszönõ, de még csak integetõ viszonyban sincs azokkal a förmedvényekkel, amiket Olaszországban bezacskózva lehet kapni. Bár idén Milánóból ilyet hoztam a barátnõimnek és imádták, mert tényleg finom?mindaddig míg nem ettünk a háziból.
Anyukáméknál nemrég én dobtam ki azt a zacsi cantuccinit, amit Rómából hoztam nekik két éve, de most (kivételesen náluk sütöttem parkolási okokból kifolyólag ? ha valaki tudna nekem megoldást arra, hogy a 13. kerületi önkormányzat parkolási osztályán dolgozó nem túl kedves néniket ráveszi arra, hogy adjanak ki éves bérletet ideiglenes tartózkodásra is, azt egész életében ellátom tortával a szülinapján), ott álldogált anyukám a tepsinél, amikor már felszeleteltem a kekszet, és csak azt vettem észre, hogy a kisebb darabok, a végei, el-eltûnedeznek. Hoppácska! Anyukám a beismerõ vallomás után például könyörgött, hogy ne süssem meg õket a második körben, aztán amikor látta, hogy rendíthetetlen vagyok, csak annyit mondott, hogy ha ezentúl bármikor meg szeretném lepni valamivel, akkor az csakis ilyen keksz legyen, de csak egyszersütve!
És hát amire már mindenki várt, a tudományos-fantasztikus kísérletem eredménye: sajna nem sok különbség érzõdik az A és B csoport alanyai között. Ha õszinte akarok lenni, egy vakteszten nem biztos, hogy megmondanám, hogy melyik kapott plussz egy alkoholfröccsöt. Legközelebb azzal fogok még megpróbálkozni, hogy amikor frissen, melegen kiszedem a sütõbõl, na akkor kenem át õket gyorsan egy kis likõrrel, aztán majd akkor jól megírom, hogy mi lett az eredmény.
A kémiával nem lettünk nagyobb haverok, de egy jó kis recepttel gazdagodtam, éljen a kávéba mártogatott cantuccini (merthogy autentikusan is így kell ezt enni, kéremszépen!), isteni finom!
Brownie _v1_ A klasszikus
Balaton-felvidék, romtemplom, ereszdelahajam ? desszertasztal 2.
Tripla csokis cupcake
Hófödte Oreo golyók
Mostani tudományos kísérletem a következõ: a híres, klasszikus cantuccini, olasz kétszersült keksz sütésénél az A tesztcsoport csak a nyers tésztájába kap Amaretto likõrt, míg a B csoport a második sütés elõtt kap egy plussz Amaretto-kenést. A kísérlet kapcsán a hipotézisem az, hogy a B csoport tesztalanyain nyilván jobban fog érzõdni az Amaretto likõr mandulás íze.
Vágjunk bele a sütésbe, aztán elmondom, hogy beigazolódott-e a feltevésem.
Sokféle receptet elolvastam, sok helyen kutakodtam, magyar és angol oldalakon is. Amirõl azonban a legtöbb helyen nem beszéltek: OK, két részre osztom az elsõ sütés elõtt a tésztát, na de hogy mekkorka kis hengereket kell csinálni belõle, az jó kérdés. Nekem a kis hengerem szétterült, ennek az lett a következménye, hogy nagyon széles lett, így amikor felszeleteltem a második sütéshez, bazihosszú kis kekszek lettek belõle. Ízre semmi gond, ez tényleg csak esztétikai szempont, ha mondjuk ajándékozni szeretnénk, vagy minimálisan az a célunk, hogy nagyjából egyforma darabok szülessenek, 1,5-2 cm-es hibahatárral. Szóval amikor a begyúrt tésztából két kis hengert csinálunk, akkor próbáljunk kb. 5 cm-es átmérõjû rudat formázni, így majdnem végigéri a rúd a gáztepsit. Na és ilyen hengerbõl lesz nekünk kettõ.
Kutatásaimat összegezve végül ezt a receptet gyúrtam össze:
Hozzávalók:
240 gr liszt
1 kk. sütõpor
180 gr cukor
1 cs. vanillincukor
2 ek. Amarettolikõr
2 tojás
60-80 gr mandula (egészben, és halleluja, végre nem kell a héjával szenvedni, rajta lehet hagyni, csak pirítsuk meg száraz serpenyõben mielõtt a tésztába kevernénk)
Minden hozzávalót egy tálban összekeverünk, a mandulát csak akkor adjuk hozzá, ha már összeállt a tésztánk. Kicsit gyúrjuk kézzel, amíg össze nem áll, de ne lepõdjünk meg, ragacsos lesz, ragad az majd mindenhova, a tálhoz, a kezünkhöz, bármihez. Kitartás, sok kézlisztezés, és akinek nagyon hosszú körme van, bújjon gumikesztyûbe, mert még egy év múlva is cantuccini darabokat fog találni a körme alatt!
A fent leírtak szerint két kis hengert formázunk a tésztából, mehet a kettõ egymás mellé egy nagy gáztepsire, és 180 fokon 20-25 percig sütjük (nekem most 35 percig is bent volt, mert ugye nagyon kis duci volt, nem sült át:) ). Ezután kivesszük, rácson hagyjuk hûlni egy kicsit, a sütõt pedig levesszük 140 fokra. A második körben igazából nem is sülni fog, hanem száradni a kekszünk. Ilyenkor lehet szabályozni, hogy mennyire legyen kemény. A megsült hengereket átlósan felszeleteljük 1-2 cm vastag szeletekre, amiket ugyanarra a tepsire visszapakolunk, és mehetnek napozni. A B csoport nálam ilyenkor kapta meg az Amaretto-naptejet. 5-15 perc is lehet ez a kör, tényleg attól függ, hogy milyenre szeretnénk. Nyugodtan nyitogathatjuk (azért ne fél percenként), és tesztelhetjük, hogy olyan-e már, amilyet mi szeretnénk.
Ez a házi verzió tényleg nemhogy köszönõ, de még csak integetõ viszonyban sincs azokkal a förmedvényekkel, amiket Olaszországban bezacskózva lehet kapni. Bár idén Milánóból ilyet hoztam a barátnõimnek és imádták, mert tényleg finom?mindaddig míg nem ettünk a háziból.
Anyukáméknál nemrég én dobtam ki azt a zacsi cantuccinit, amit Rómából hoztam nekik két éve, de most (kivételesen náluk sütöttem parkolási okokból kifolyólag ? ha valaki tudna nekem megoldást arra, hogy a 13. kerületi önkormányzat parkolási osztályán dolgozó nem túl kedves néniket ráveszi arra, hogy adjanak ki éves bérletet ideiglenes tartózkodásra is, azt egész életében ellátom tortával a szülinapján), ott álldogált anyukám a tepsinél, amikor már felszeleteltem a kekszet, és csak azt vettem észre, hogy a kisebb darabok, a végei, el-eltûnedeznek. Hoppácska! Anyukám a beismerõ vallomás után például könyörgött, hogy ne süssem meg õket a második körben, aztán amikor látta, hogy rendíthetetlen vagyok, csak annyit mondott, hogy ha ezentúl bármikor meg szeretném lepni valamivel, akkor az csakis ilyen keksz legyen, de csak egyszersütve!És hát amire már mindenki várt, a tudományos-fantasztikus kísérletem eredménye: sajna nem sok különbség érzõdik az A és B csoport alanyai között. Ha õszinte akarok lenni, egy vakteszten nem biztos, hogy megmondanám, hogy melyik kapott plussz egy alkoholfröccsöt. Legközelebb azzal fogok még megpróbálkozni, hogy amikor frissen, melegen kiszedem a sütõbõl, na akkor kenem át õket gyorsan egy kis likõrrel, aztán majd akkor jól megírom, hogy mi lett az eredmény.
A kémiával nem lettünk nagyobb haverok, de egy jó kis recepttel gazdagodtam, éljen a kávéba mártogatott cantuccini (merthogy autentikusan is így kell ezt enni, kéremszépen!), isteni finom!
Hasonló bejegyzések:
Brownie _v1_ A klasszikus
Balaton-felvidék, romtemplom, ereszdelahajam ? desszertasztal 2.
Tripla csokis cupcake
Hófödte Oreo golyók