Kisokos karácsonyi lakomákhoz, avagy keep calm and kari on!
sponsored links
Minden alkotó ember szereti, ha visszajelzést kap alkotó munkájáról. Ahogy egy focista is kedvetlenül játszana egy üres stadionban, vagy egy rockzenészt sem pörgetne fel, ha csak pár részeg tántorogna a színpad elõtt, úgy egy szakácsnak is jobban esik, ha nem csak a maga örömére kötheti fel a konyhakötényt és a végeredményt sem kell egyedül bekanalaznia. Azonban a visszajelzésekkel nagyon csínján kell bánni, karácsonykor ugyanis nincs helye az építõ kritikának és jobbító szándéknak, csak az egyértelmû dicséret játszik, vagy hallgassunk örökre. Habár gyomrunk (ami a közhiedelemmel ellentétben nem egy zöld frottír zokni) és ízlelõbimbónk az ünnepek alatt rengeteg ingerhatásnak van kitéve, mindig õrizzük meg hidegvérünket és legyünk empatikusak szeretett és kevésbé szeretett rokonságunkkal. Gondoljunk bele, hogy egy elcseszett bejglit pont annyi idõ megsütni, mint egy tökéleteset, és egy szálkás-olajos pontyért is épp annyit kellett a piacon sorba állni, mint egy teán gõzölt lazacért. Ezért hát készüljünk fel minden eshetõségre, lélegezzünk mélyeket és legyen elérhetõ közelségben némi alkohol,:
- ha alig van töltelék a bejgliben: dicsérjük a tésztáját, és igyunk egy kortyot.
- ha összevissza tört a bejgli tészta: nyugtassuk meg, hogy mi így rusztikusan szeretjük
- ha zsíros a rántott ponty: említsük meg, hogy ilyen finom alapanyagból akár pontytepertõt is lehetne készíteni. És kérjünk ...