Gyorsan elszaladt az idĂľ, mire feleszméltem, mĂĄr karĂĄcsony is lett. De az az igazsĂĄg, hogy szĂźkségem van rĂĄ. Az utĂłbbi napokban folyamatosan dolgoztam: egy ĂĄruhĂĄz irodarészlegén szolgĂĄltam ki a dolgozĂłkat. A 3. napi 10 ĂłrĂĄm utĂĄn, amikor tegnap 9 utĂĄn hazaértem, mĂĄr csak Ăźltem. FĂĄradtnak éreztem magam. VégtelenĂźl fĂĄradtnak. Ilyen a munkĂĄs élet?
Ennek ellenére élveztem.
Minden percét. Minden egyes percét.
Megismertem egy csomĂł embert. Azokat az igazi dolgos embereket, akik ugyan piciny részét képezik a gépezetnek és a legtĂśbbjĂźket talĂĄn nem is lĂĄtjuk, de ott vannak. És teszik a dolgukat. Azért, hogy Ăşgy mĂťkĂśdjĂśn a dolog, ahogyan mĂťkĂśdik.
KĂźzdenek. A mindennapokkal, a furcsa emberekkel, a pénzhiĂĄnnyal.
Élnek.
ÖrĂźltem, hogy vége lett, de azért volt bennem egy kis szomorĂşsĂĄg. Mondhatni odatartozĂłként jĂśttem el. Befogadtak. Nem volt olyan kĂśnnyĂť, mert ugyan sokan mĂĄr elsĂľre is nagyon kedvesek voltak, volt akinek keményen bizonyĂ­tanom kellett. BizonyĂ­tani, hogy vagyok valaki.
Azt hiszem sikerĂźlt.

Azt mondtĂĄk visszavĂĄrnak.

Ezek utĂĄn azt hiszem teljesen megérdemelten vĂĄrhatom/fogadhatom a kĂśvetkezĂľ napok nyugalmĂĄt.
A nap tanulsĂĄga szĂĄmomra: minél tĂśbb helyen karĂĄcsonyozol, annĂĄl tĂśbb dolgod van. MĂĄr tegnap kitalĂĄltam, hogy miket ...

sponsored links