Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kirándulás skót tájakon - 1 nap
sponsored links
Hogy kerül a csizma az asztalra? Avagy mit keres utibeszámoló egy (tetszhalott) gasztroblogban? Most hanyagolnám azt a banális replikát, hogy bárhol is van az ember lánya, enni kell. Legyen most elég annyi, hogy néha jó kimozdulni otthonról. Fõleg, ha ez a kirándulás egy másik, klasszisokkal nagyobb helyett amolyan "kárpótlás" volt.
Október végén, november elején Középsõ csajommal felültünk a pink gépmadárra. Nem mondom, kissé körülményes repülés volt, startból azzal indult, hogy volt szûk 2 óra késésünk. Így az óra átállítás kapcsán elviekben kapott plusz egy óránk máris mínusz egyre csökkent. De innen szép gyõzni, mi azért kihoztuk ebbõl a maximumot. Skót Felföld nyugati része valamint bõséges ízelítõ a Külsõ és Belsõ Hebridákból. Gondolkodás nélkül mármikor visszamennék.
Azért azt így elsõ benyomásnak megjegyezném, hogy nem igazán a kultúrát részesítettük elõnyben, nem az épített Skócia megismerése volt a cél, sokkal inkább a természet kínálta szépségekre mozdultunk rá. De azért meglátogattuk a stirlingi kastályt (Harry Potter mániás csajjal kihagyhatatlan), meg azért Edinburgh nagy kastélya is benne volt a tervben, mégiscsak "illett" meglátogatni, ha már ott voltunk a tövén.
Emberem szerint a skót viccek már nem annyira igazak a mai emberekre, éspedig nem zsugoriak. Hát......azt hiszem ez vitatható. Míg például Bécsben a kastálylátogatás belépti díjában benne van az audio guide, addig bizony skótéknál ezért külön kell fizetni. És nem keveset. Persze nyelvgyakorlás céljából jó dolog egy ilyen, csak akkor ha az ember lánya nincs igazán up to date idegennyelvbõl az ilyen spéci kifejezésekkel, komoly kihívás látni és értelmezni egyidõben, ráadásul úgy, hogy ne azon kapja magát, hogy hûbakker...ismét lemaradok, állok és gondolkodom mi a fene is hangzott el az elõzõ mondatban. Így történt, hogy egy adott pillanatban hagytam az egész audio izét a fenébe, inkább elolvastam a kifüggesztett angol ismertetõt (ami közel sem tartalmaz annyi infót mint a hanganyag), onnan is képbe lehetett kerülni, és nem azon kellett agyalnom, hogy úristen, két nap sem lesz elegendõ számomra az audios anyag kipipálása a látogatás alatt.
Ennyi bevezetõ után akkor lássuk, mit is mutatott meg nekünk magából Skócia.
Azért azt így elsõ benyomásnak megjegyezném, hogy nem igazán a kultúrát részesítettük elõnyben, nem az épített Skócia megismerése volt a cél, sokkal inkább a természet kínálta szépségekre mozdultunk rá. De azért meglátogattuk a stirlingi kastályt (Harry Potter mániás csajjal kihagyhatatlan), meg azért Edinburgh nagy kastélya is benne volt a tervben, mégiscsak "illett" meglátogatni, ha már ott voltunk a tövén.
Emberem szerint a skót viccek már nem annyira igazak a mai emberekre, éspedig nem zsugoriak. Hát......azt hiszem ez vitatható. Míg például Bécsben a kastálylátogatás belépti díjában benne van az audio guide, addig bizony skótéknál ezért külön kell fizetni. És nem keveset. Persze nyelvgyakorlás céljából jó dolog egy ilyen, csak akkor ha az ember lánya nincs igazán up to date idegennyelvbõl az ilyen spéci kifejezésekkel, komoly kihívás látni és értelmezni egyidõben, ráadásul úgy, hogy ne azon kapja magát, hogy hûbakker...ismét lemaradok, állok és gondolkodom mi a fene is hangzott el az elõzõ mondatban. Így történt, hogy egy adott pillanatban hagytam az egész audio izét a fenébe, inkább elolvastam a kifüggesztett angol ismertetõt (ami közel sem tartalmaz annyi infót mint a hanganyag), onnan is képbe lehetett kerülni, és nem azon kellett agyalnom, hogy úristen, két nap sem lesz elegendõ számomra az audios anyag kipipálása a látogatás alatt.
Ennyi bevezetõ után akkor lássuk, mit is mutatott meg nekünk magából Skócia.
Elsõ utunk Quinsferrybe vezetett, itt megnéztük a három hídat, melyek közül az egyiken a vasúti forgalom zajlik, a középsõ pillanatnyilag le van zárva, állítólag felújítják, a bal szélsõ pedig az új híd. Lánykám úgy érkezett Skóciába, hogy õ Stirlinbe szeretne eljutni, emeletes autóbuszt és piros telefonfülkét szeretne fotózni. Ehhez képest úgy cuppant a piros postaládára, mint kinek az is bakancslistás volt.
Stirlingi kastély bejáratánál az egyetlen verziójú fagylalt. Tényleg finom volt, csak az én finnyás énemnek valahogy nem passzolt a körítésként "tálalt" hideg szeles levegõ.
Stirlingi kastélyrõl egy szalonképes teljes fotó valahogy mindhármunknál elmaradt....ez van. Ez itt egy mozgó jármûbõl, tini lánykám "ferde" lencséjén keresztüli nézet.
További fotók a kastélyból, ahova a csaj édesapjával ment be, enghem valahogy ez a Harry Potter dolog nem hoz lázba.
Stirlingi kastélyrõl egy szalonképes teljes fotó valahogy mindhármunknál elmaradt....ez van. Ez itt egy mozgó jármûbõl, tini lánykám "ferde" lencséjén keresztüli nézet.
További fotók a kastélyból, ahova a csaj édesapjával ment be, enghem valahogy ez a Harry Potter dolog nem hoz lázba.
Stirling után ellátogattunk a Falkirk-i kerékhez:
Sajnos ide elég késõn, már napnyugta után értünk, így egy gyors fotó után továbbálltunk. Következõ célpont a The Kelpies volt, vagyis a két hatalmas vasló (fej). Ide azonban épp sötétben jó érkezni, hogy a színváltó fények így tudnak érvényesülni.
Ezután visszatértünk Livingstonba, ahonnan másnap reggel megkértük szépen a kis Fordot, hogy tegyen kedvünkre és zökkenõmentesen szállítson minket 6 napon át arra amerre mi szeretnénk. Zok szó nélkül megtette.