Egyre gyakrabban szembesĂźlĂśk azzal, hogy az emberek engem valamiféle fþållĂĄsĂş hedonistĂĄnak gondolnak, aki képes vég nélkĂźl enni-inni bĂĄrmikor - és természetesen folyton éttermekbe jĂĄr. HĂĄt ez tĂĄvolrĂłl sem Ă­gy van: az azért a blogrĂłl is vilĂĄgosan kiderĂźl, hogy a sajĂĄt fĂľztĂśmet szeretem a legjobban, és ĂĄltalĂĄban nem fĂľzĂśk nehéz ételeket. Ha emellett folyton éttermekbe jĂĄrnék, mĂĄr a cipĂľmbe sem férnék bele, nemhogy a ruhĂĄimba. Ha idĂľnként utolér a "tĂşlevés" ĂĄllapota, kifejezetten kĂ­vĂĄnom a bĂśjtĂśt, vagy legalĂĄbbis a kĂśnnyĂť étrendet.

Ezen az ĂľszĂśn nem tudtam megoldani, hogy legalĂĄbb egy hétre kivonjam magam a forgalombĂłl, és elmenjek bĂśjtĂślni, ezért kiprĂłbĂĄltam kĂşraszerĂťen a raw foodot, amit mĂĄr régen szerettem volna. Ez az egy hét hatĂĄsĂĄban megkĂśzelĂ­tette a lébĂśjtkĂşra eredményét, és jĂł hĂ­r, hogy bĂĄrmeddig folytathatĂł, akĂĄr életvitelszerĂťen is - a Mannatural ÉtelmanufaktĂşra kitalĂĄlĂłi és ĂźzemeltetĂľi minden esetre eskĂźsznek rĂĄ. Tavaly mĂĄr bemutattam Ăľket: azĂłta annyi vĂĄltozĂĄs tĂśrtént a csapat életében, hogy a Hold utcĂĄbĂłl a Kossuth tér tĂľszomszédsĂĄgĂĄba, a Garibaldi utcĂĄba kĂśltĂśztek. Most sokkal ...

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2012/11/30/ki...