Kifli a krumpli
sponsored links
Mielõtt még rátérnék a tányér tartalmára, szeretném egy kicsi mentegetni imbiszt a hét eleji némaság miatt, vagy inkább magamat, amiért nem jutott az írásra elég kedv, idõ és szufla. Fõztem én, például nõvérnek egy hétvégi citromos rizottót némi fokhagymás sajttal, de kivételesen sikerült olyan jól bánnom a mennyiségekkel, hogy egy rizsszem sem maradt az edény alján. A testvéri reakció viszont volt annyira jó, hogy érdemes legyen megismételni, szóval talán még láthatóvá válik. A lánynap keretében volt még zellerleves, piac és túrókrém, és teszteltük az egyik cukrászda macaronjait is, hát ettünk már jobbat is, annyit mondhatok.
Magyarázkodás után akkor kezdõdjék a bejegyzés tartalmasabb része, fõszerepben egy nagy adag kiflikrumplival. Õszintén elárulom, nagyon szerettem volna kiflikrumplit venni, aztán valahogy sokszor vagy lebeszéltem magam, vagy hiába volt meg az elhatározás, nem találtam. Végül aztán szereztem egy zacskóval, és megnyugodva, megkönnyebbülve elpakoltam egy kosárba a kamrában, majd szépen megfeledkeztem róla. Most viszont rátaláltam, épp idejében azt hiszem, és miután elzavartam azt a kis lelkiismeret-furdalást, gyorsan salátává alakítottam a konyhában.
Itt a vége, krumpli fõ.
Krumplisaláta dióval, fetával ...