JĂşnius végére a kĂ­sérleti kiskert dzsungelruhĂĄt hĂşzott magĂĄra, persze miniben. A lĂĄtvĂĄny egészen tréfĂĄs, ahogy a paradicsomok és a cukkinik, mit sem tĂśrĂľdve a tĂśbbiekkel, maguknak akarjĂĄk a teljese teret. Úgy is mondhatnĂĄm, van aki a gyenge, mĂĄs az erĂľs oldalra kerĂźlt, és szĂźkség volt némi mentĂľakciĂłra is. AztĂĄn levontuk a tanulsĂĄgokat, ahogy ilyenkor szokĂĄs, és meglehetĂľsen sokat nevettem. LĂĄssuk.

CukkinibĂľl Ăśsszesen tĂ­z magot Ăźltettem, egy percig sem gondolva arra, hogy valamennyi kinĂľhet. Na persze, nyilvĂĄn kibĂşjt valamennyi. LĂĄtva aztĂĄn a dinamikus nĂśvekedést, szétĂźltetés kĂśvetkezett, két palĂĄnta pedig Éva kertjébe kerĂźlt, és kĂśnnyelmĂťen azt gondoltuk, a cukkiniprobléma ezzel megoldva. Herr Paprika a mĂşlt heti helyszĂ­ni szemléje utĂĄn mĂĄr emlĂ­tette, hogy a cukkinik virĂĄgzanak és hatalmasak. Az elĂľbbinek ĂśrĂźltem (lett is tĂśltĂśtt cukkinivirĂĄg), az utĂłbbira bĂłlogattam, és nem hittem el. VasĂĄrnap aztĂĄn magam is lĂĄthattam, hogy a cukkinik és az Ăľ ĂłriĂĄsi leveleik mindent beterĂ­tenek, az ĂĄrnyékba szorult nĂśvények pedig prĂłbĂĄlnak valahogy a Nap felé tĂśrni. Ki Ăźgyesebben, ki kevésbé. A padlizsĂĄnok példĂĄul vesztésre ĂĄlltak, Ă­gy gyorsan kiszedtĂźk a szezonjĂĄt mĂĄr lezĂĄrt borsĂłt, kapa, gaztalanĂ­tĂĄs, aztĂĄn jĂśhettek a fĂśldlabdĂĄs padlizsĂĄnok. És reméljĂźk a legjobbakat. A jĂśvĂľ évre rĂśgzĂ­tendĂľ tapasztalat a kevesebb mag, tĂśbb bizalom a vetĂľmagos zacskĂł leĂ­rĂĄsĂĄban, és tĂśbb hely. Egyébként ...

sponsored links