Kertbõl a fûszerpolcra, avagy a paprika útja
sponsored links
Ha mást nem, de jófajta erõs paprikát minden évben ültetek! Méregerõs cseresznyepaprikát, chilit és egy hosszúkás fajtát, amit én csak ramnic-inek hívok, mert a romániai rokonoktól kaptam, és nem tudom, milyen névre hallgat, de jó erõs.
Sokat szoktam ültetni.
Késõ õsszel felfûzöm erõs cérnára, és feldíszítem vele a lakást, az oszlopokat.
Az éves termést három részre osztom be: egyszer novemberben, egyszer februárban, és utoljára májusban készítek darált paprikát. Elõször letöröm a csutkát, és beleteszem az aszalóba, csont szárazra szárítom. Majd az õsrégi kávédarálót telerakom kisebb darabokra tört, száraz paprikával.
Sokat szoktam ültetni.
Késõ õsszel felfûzöm erõs cérnára, és feldíszítem vele a lakást, az oszlopokat.
Az éves termést három részre osztom be: egyszer novemberben, egyszer februárban, és utoljára májusban készítek darált paprikát. Elõször letöröm a csutkát, és beleteszem az aszalóba, csont szárazra szárítom. Majd az õsrégi kávédarálót telerakom kisebb darabokra tört, száraz paprikával.
Ilyenkor, amikor erõs paprikás a kezed, igen alkalmas a szemed megtörlésére az ujjad (nekem alkalmakként 1-2-szer sikerül!).
Az utolsó megdarálása után konstatálhatjuk, hogy ez az adag ki fog tartani az újig. (Vagy nem, de közben van ám friss, jó csípõs paprika már a kertben!)
Ez nem fért a fûszerpolcra: