Keresztem
sponsored links
Egyre jobban kezdek rájönni, hogy nekem az életben az az egyik keresztem, hogy mindig párhuzamosan történnek velem dolgok. /A másik keresztem az, hogy a büdöskurvaéletbe volt férjemnek pont a környékemen kell laknia és ugyanazon a környéken dolgoznia, így heti-kétheti rendszerességgel csak felbukkan valamilyen formában az orrom elõtt. Pedig én már úgy, de úgy törölném.../.
És emiatt a párhuzamosság miatt a fejemben állandó káosz van. Kovácsolok egy tervet. Leteszem a voksom valamilyen elhatározás mellett, s amikor már meggyõzöm magam, hogy hát tulajdonképpen ez így jó lesz nekem...igen...ez az irányvonal jó felé vezet, mert ez meg az. Akkor jön egy másik tényezõ, ami teljesen más utat világít meg, más lehetõségeket jelent, más nyomvonalat kellene követni hozzá. Én meg szétesem, elbizonytalanodom.
Virágnyelven ennyi a keresztemrõl. Konkrétan pedig szerintem eléggé nyilvánvaló...pasikról van szó. /mi másról is lehetne??/ Legszívesebben a fejemet a falba verném (és tényleg így van). Úgy tûnt lezártam egy korszakot. Magam mögött hagytam egy lerágott csontot. Elfogadtam, hogy nem keresek párt, magamra koncentrálok, lesz, ami lesz alapon. Zavart, hogy így homályos a jövõképem, de igyekeztem túltenni magam ezen. Aztán most meg már megint ott tartok, hogy elkezdett valaki érdekelni, nem tudom, hogy lehet-e ebbõl valami, lesz-e valami, de valahogy ennek ellenére feldobott, hogy még létezik olyan pasi, aki érdekel, és aki miatt talán kidugnám a kis fejem a csigaházamból és jól berántagnám a csigaházamba:). Elkezdtem terveket szövögetni, hogy mi lesz, ha így alakul, mi lesz ha úgy. Ebben az esetben miért is jó nekem, abban az esetben miért. Felpörgetett, hogy tervezgettem, hogy elképzeltem, hogy álmodoztam. Aztán most, amikor már kész terveim vannak erre a ...