MĂĄr jĂł néhĂĄny éve, hogy a kĂźlĂśnbĂśzĂľ vĂĄsĂĄrokon, utcai Ăźnnepségeken, bĂşcsĂşkon az olajban sĂźlt lĂĄngost felvĂĄltotta a kenyérlĂĄngos, illetve langallĂł, amit elĂľszeretettel neveznek mindenhol "tĂśki pompos"-nak. NyilvĂĄn azért ez a kedvenc név, mert ez a legviccesebb, fĂľleg, ha valaki nem is tudja, hogy TĂśk, az egy kĂśzség ZsĂĄmbék és PerbĂĄl kĂśzĂśtt, vagyis nem tĂśk, és ott a "pompos" a neve ennek az ételnek, aminek egyébként tĂĄjanként sokféle elnevezése van.

Ezzel egyĂźtt szerintem nagyon jĂł Ăśtlet, hiszen sokkal egyszerĂťbb egy ilyen vĂĄsĂĄron, mint a forrĂł olaj mellett ĂĄllni, sĂźtni valakinek, és még az égett olajszag sem szĂĄllong keresztĂźl az egész eseményen. És nem lesz az ember tĂľle fĂźlig olajos. (Félreértések elkerĂźlése végett; én szeretem a "rendes" lĂĄngost is, csak nem olyankor.)

És ezt is szeretem, szĂ­vesen ennék itthon is, mégsem sĂźtĂśttem még soha. Ennek tĂśbb oka is van: nem vagyok ...

Folytatás a blogon ... beck.blog.hu/2011/11/25/kenyerlangos_...