Na, erre jĂł pl. hogy Ă­rom ezt a blogot. Amikor az ember csak hajigĂĄlja a belevalĂłkat és aztĂĄn soha tĂśbbé nem tudja rekonstruĂĄlni ugyanazt. Ami persze elsĂźlhet jĂłl is, de jĂĄrtam mĂĄr Ăşgy, hogy a mĂĄsik eshetĂľség kĂśvetkezett be... SzĂłval ezt a salĂĄtĂĄt mĂĄskor is el tudom majd készĂ­teni. Úgy kezdĂľdĂśtt, hogy volt egy kis darab kelkĂĄposztĂĄm, ami nem kerĂźlt be a marhahĂşs levesbe. És mert Ăşjabban kĂśretként inkĂĄbb salĂĄtĂĄkat eszem/ennék, ezért ezĂşttal is erre gondoltam. Ha pedig kelkĂĄposzta, akkor kĂśmény, nem? Meg alma, hogy azért mégis... És persze citromlé, hogy az alma meg ne barnuljon. No és sĂł és bors. KĂłstolĂĄs. Picit lehetne édeskésebb, emlékeimben a kĂ­nai kel salĂĄta merĂźl fel. De nincs itthon semmilyen gyĂźmĂślcslé. De van az ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2011/10/04/kelk...