VallĂĄsokon ĂĄtĂ­velĂľ karĂĄcsonyi mese, és igazi, autentikus sĂłlet recept kĂśvetkezik. Egy gyerekkori emléknek és hagyomĂĄnynak adĂłzva a mai karĂĄcsonyi vacsora utolsĂł eleme a sĂłlet volt. Pont ideĂĄlisan sokan voltunk hozzĂĄ, mert ezt az ételt két fĂľre készĂ­teni lehetelen.

A 80-as évek kĂśzepe-vége felé Ferike, és PrĂźtyike, a gyermektelen hĂĄzaspĂĄr vĂĄlĂĄs okĂĄn elkĂśltĂśzĂśtt a szomszédbĂłl. EladtĂĄk a hĂĄzat, és egy kétgyermekes csalĂĄd népesĂ­tette be addig csendes, kertes budai ingatlant. Rozika, JĂĄnos, és két fiuk, AndrĂĄs meg Dani. Mindaddig amĂ­g Ăľk nem kĂśltĂśztek oda, nemigen tudtam semmit a zsidĂł vallĂĄsrĂłl. OnnantĂłl kezdve viszont rengeteget tanultam. Az ĂźnnepekrĂľl, a szokĂĄsokrĂłl, és a konyhĂĄrĂłl. A legelsĂľ amit megtanultam az volt, hogy Rozika minden pénteken délutĂĄn odatette a sĂłletet a sĂźtĂľbe sĂźlni. 12 ĂłrĂĄn ĂĄt, mikĂśzben fennhangon hirdette, hogy ez a vilĂĄg legjobb, legegyszerĂťbb és legfinomabb étele. Ha éppen maradt, mert mondjuk a gyerekek nem voltak otthon, nem mulasztott ĂĄthĂ­vni minket, és megvendégelni. VarĂĄzslatos volt. Azonnal megszerettem, mi soha nem ettĂźnk vagy készĂ­tettĂźnk még csak hasonlĂł ételeket sem. EljĂśtt az elsĂľ szomszédként tĂśltĂśltt karĂĄcsony. 24-e reggelén Rozika ĂĄtkocogott egy csordultig teli lĂĄbos sĂłlettel, amit csak nekĂźnk készĂ­tett karĂĄcsony szent napjĂĄra, boldog karĂĄcsonyt kĂ­vĂĄnva. Mi csak tĂĄtottuk a szĂĄnkat, és elképedve elemeztĂźk a nagyvonalĂşsĂĄgot, az intelligenciĂĄt, szeretetet, és a tiszteletet, amit ez a ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2012/12/24/kar...