Ha valaki maximalista a karácsonnyal kapcsolatban, akkor az én vagyok. Számomra nagyon fontos a karácsony, fontos hogy minden klappoljon, hogy minden készen álljon, amit már évek óta megszoktunk és szeretünk. Nekem a karácsony, maga a biztonság. Ez az a pár nap amikor semmi rossz nem történhet, amikor mindenki boldog. Jó tudom, hogy elég hülye hozzáállás, de én képtelen vagyok máshogy a karácsonyt várni.:) Minden évben már jó elõre elkezdem a készülõdést, mindent megtervezek, hamar díszbe vágom a lakást. Idén azonban eldöntöttem, hogy kicsit késõbb kezdek hozzá a díszítéshez. Szerettem volna, ha nem "telünk el" a látvánnyal karácsonyig. Persze mostanra már teljesen elúsztam minden elõkészülettel, élen a takarítással és a rendrakással. Hiába na még meg kell szoknom, hogyan osszam be az idõmet a munka mellett. Múlt szerdán teljesen sokkolt, mikor tudatosult bennem, hogy szombaton szenteste lesz.:) Igen sok reményt fûztem a hétvégéhez, haladás terén. Aztán persze megtörtént az ami ennek a bejegyzésnek a megírására késztetett. Ugyanis a fejemre koppintottak odaföntrõl, hogy na most aztán ácsi és tessék ...