sponsored links

Ha majd lesz idĂľm, akkor lefĂŠnykĂŠpezem nappal is, mert mĂŠg ĂĄll, ĂŠs kicserĂŠlem egy ĂŠlesebb ĂŠs nem dĂźlĂśngĂŠlĂľsre, addig marad, jobb hĂ­jĂĄn.
Az idén tök lazára vettük a karácsonyt, és ez nagyon jó volt. A nagy családban kijelentettük, hogy nem ajándékozunk. Minden évben vesszõfutottunk, hogy mit is vegyünk a szeretteinknek, akiknek szerencsére mindenük megvan, amire szükségük van. És idõmilliomosok sem vagyunk, hogy saját kezûleg készítsünk ajándékokat, illetve próbálkoztunk ezzel is, de mivel nem vagyunk elõrelátóak, tényleg nem hiányzott az ünnepek elõtti kétségbeesett kreatívkodás. Szóval nagycsaládban csak a 18 éven aluli népesség (jelenleg egy cuki fiúgyermek) kap ajándékot, és játékot venni merõ szórakozás. A nagyok semmit. Illetve mi azért kaptunk sok-sok csokit, jövõre majd mindenkit megkérünk, hogy ezt is csökkentse. A kis családban pedig azt mondtuk, hogy mindenki kétezer forintért vehet a másiknak ajándékot, tehát mindenki hatezerbõl megúszta az ünnepeket. Csak azért, hogy nem könnyû az átállás, és valamit bontogassunk. És ez is jó volt. Nem tudom szavakba önteni, hogy mindez mekkora könnyebbség volt.
Nagyon erõsen visszafogtam a konyhát is. Egyrészt jóval kevesebb sütit sütöttem, mint szoktam, és lám, nem dõlt össze semmi, jövõre pedig még ennél is kevesebbet fogok. Mondhatni szinte semmit. Az idén volt kétféle zserbó (gluténes és gluténmentes), egy kis adag mákos bejgli, egy jó nagy tepsi flódni, meg elég kevés aprósüti. És még ezekbõl is mindig van a fagyasztóban, és csak pakolgatjuk, pakolgatjuk, jövõre tényleg maximum egy adag bejgli DT-nek. Ja, volt gluténmentes mézeskalács is, de az pillanatok alatt köddé vált, nem kellett pakolgatni sehová:)
Rendes ételekben is szinte normálisan viselkedtem. A 24-i menün el sem igen gondolkodtunk, négyen voltunk, és mindenki csak egy kis békességre és nyugira vágyott. És nem akartuk nagyon teleenni magunkat, mármint a rosszullétig. Szóval volt valami leves, de egyszerûen nem bírok visszaemlékezni, hogy mi volt:) Nyilván valami zöldség. Utána kakukkfüves-citromos pisztráng sült édeskrumplival és rengeteg zöld salátával. A desszertet Rebeka csinálta, isteni volt,gluténmentes sütõtökös-diós kenyér mézes ricottával (már akinek). Ez is szuper volt.
Másnap volt inkább az érdekes, nálunk volt az ajándékozás helyett bevezetett nagy családi buli, talán 11-en voltunk, ha jól számolok. Nyilván ennyi embernek jóval több kaját készít az ember, mert nem lehet kiszámolni, ki mit eszik, és az annyira gáz, ha valakinek valami nem jut. De ez is olyan jól sikerült, hogy két nappal utána már minden maradék elfogyott. Hurrá! Tehát volt kétféle leves, egy fúziós halleves volt az egyik. Rebeka hozott magával egy belga-svéd francia hallevest, aztán a karácsonyfa-vásárlásnál kaptunk egy másikat, és ezek lettek összemixelve. Rebeka fõzte, én csak a nagy vonalakat tudom. Tehát készült egy jó sûrû halalaplé, többféle hal elejébõl, végébõl, ezt DT átpasszírozta. Utána ebben lettek mindenféle zöldségek megfõzve, egy része átturmixolva, talán, szóval egy jó sûrû, irtó finom lé volt, végül meglehetõsen sok haltej és ikra ment belé, annyi, hogy halfilé már nem is fért bele. Nagyon-nagyon finom volt. Csináltam még mellé egy sütõtökkrémlevest, ha valaki nem szeretné a halat. A fõfogás többféle husi és köret volt: Gyöngyi sógornõm hozott egy fantasztikusan ízes és porhanyós szarvassültet, mellé borlekvárt, isteni volt együtt. Mi sütöttünk pisztrángot (nem unjuk), gesztenyés-aszalt szilvás pulykamellet, meg elõzõ éjszaka konfitáltunk két kiló csontozott csülköt a cserépkályhában. És persze voltak mindenféle köretek (sült cékla, édeskrumpli, százféle egyéb krumpli), saláták. Desszert pedig - a már meglévõ és a kedves vendégeinek által hozott sütik mellett - kétféle torta volt, egy nutellás-mascarponés, hát ez tényleg isteni lehet, gyakorlatilag elfogyott aznap. A másik meg egy szinte kalóriamentes erdei szedres joghurttorta volt (mert valaki mindig diétázik). Természetesen mind a kettõ gluténmentes volt, mondjuk tortában nem nagy fakszni, elég mindegy, hogy milyen lisztbõl sül a piskóta.
És nem volt töltött káposzta, mert hiába szeretjük, soha nem fér belénk, és csak rakosgatom. Majd egyszer csinálok, ha nem lesz más. Meg sok más sem volt, és nem is hiányzott. Hát, asszem ennyi.

Napi cukinak meg a kĂŠt eb. KĂłfic ĂŠs Zsuzsi hulla fĂĄradtak voltak a sok szokatlan napirendi ponttĂłl. Kis kosĂĄrkĂĄjukban prĂłbĂĄltak kipihenni minket.