Az eset mĂĄr egy hete tĂśrtént. Régi mindig megtréfĂĄlĂł barĂĄtaink jĂśttek hozzĂĄnk lĂĄtogatĂłba. Most nem térnék ki a részletekre, hogy mĂşltkor, miért is vigyĂĄztunk egy nagy vĂśdĂśr sĂĄrra a VĂĄci utca kĂśzepén! SzĂłval most biztonsĂĄgban éreztem magam, mert gondoltam hazai terepen leszek, ĂĄmbĂĄr NĂĄluk sohasem lehet tudni! Sok mindennel készĂźltem! A lelkieken kĂ­vĂźl is! VégĂźl mégis egy nem vĂĄrt vitte a prĂ­met! TĂśrtént ugyanis, hogy GézĂĄék - tudniillik Ăşgy hĂ­vjĂĄk Ăľket - lelkemre kĂśtĂśtték, hogy ne csinĂĄljak ĂĄm ilyen hĂźlye katyvasz kajĂĄkat, mint currys csokitorta, meg hasonlĂłk, Ăľk bizony a rendes étkeket szeretik. Így is tettem. Kigondoltam, hogy készĂ­tek kis tortĂĄcskĂĄkat rozmaringosan, sĂłs-karamellesen, és egy nagyot rozmaring nélkĂźl és sima karamellel. Igen ĂĄm, de Géza nem vĂĄrt lelkesedéssel rĂĄvetette magĂĄt a rozmaringos ...

sponsored links