avagy VĂĄlsĂĄgkarĂĄcsony

Éreztem, hogy ennek a vĂĄlsĂĄgnak még nincs vége. Nem mintha annyira értenék hozzĂĄ, ez inkĂĄbb csak olyan megérzés-féle volt. Vagy az a kelet-eurĂłpai spleen, hogy jĂł Ăşgyse jĂśhet. Na szĂłval, mĂĄr megint itt van, kopogtat, dĂśrĂśmbĂśl. Az ember meg csak tĂśri-tĂśri a fejét, hogy hogyan is legyen a holnap. Meg a holnaputĂĄn. PlĂĄne a KarĂĄcsony. Most Ă­rjam azt a kĂśzhelyet, hogy régen rossz, ha az Ăźnnep nem ĂśrĂśm, hanem gond... Ha el van dugulva témĂĄtĂłl az orrcsĂśvĂźnk (ahogy kisfiam hĂ­vja a nĂĄthĂĄt)*, akkor hagyjuk inkĂĄbb az egész gĂśrcsĂślést mĂĄsra és koncentrĂĄljunk arra, amire tényleg érdemes. Mondok két kis Ăśtletet, ami segĂ­thet. Az egyik egy gyorsan és olcsĂłn elkészĂ­thetĂľ desszert. Még csak sĂźtni sem kell (vĂś. takarékoskodĂĄs az energiĂĄval), sĂľt a gyerekeink is el tudjĂĄk készĂ­teni. Vagy mi magunk is az utolsĂł pillanatban, ha bokros teendĂľink folytĂĄn Ăşgy esĂźnk be a karĂĄcsonyfa alĂĄ. És a szĂ­ne ...