Kapros csirkepaprikás saját levében fõtt nokedlivel a 18.századból
sponsored links
A jó pincér felkészült, és nem csak az ételek nevét tudja felsorolni, hanem azt is tudja, hogyan készül a micsoda. Szerencsére errõl a csirkepaprikásról nagyon sokat mesélt, így nem csak azt tudtam meg hogy készül, de azt is, hogy a konyhafõnök szeret régi elfeledett receptek után hosszan kutatni, majd azokat elkészíteni, vagy azok lapján új ételeket készíteni.
Állítólag a 18.századból való ez a recept, és bár érteném miért feledték el. Mindenesetre nagyon hálás vagyok a Karácsony Sándor konyhafõnök által kutatott, receptért, amit a LaciPecsenyében veszedelmesen jól elkészítve kaptam a tányéromra, még a nyáron. Azóta is sokszor gondoltam rá. Életem legjobb, és legkülönlegesebb csirkepaprikása volt. Azonban eddig vártam,hogy elkészítsem a magamét is a hétvégén, és igazán remek lett, annak ellenére, hogy pontos útmutatást nem kaptam, de a fõbb vonalakat mégiscsak megjegyeztem amikor a pincérrel a "mitõlennyirejóezazétel"-t kitárgyaltuk.
Én három fõcsapást jegyeztem meg, az egyik a kapor volt, a másik, hogy sokkal kevesebb fûszerpaprikával, mint egy normál paprikást, illetve hogy szinte levesként fõ, mert a végén ebbe a lébe szaggatjuk a nokedlit, ami együtt fõ a hússal.
Ennek alapján készítettem el, és nagyon finom volt, de biztosan nem annyira mint ott és akkor, vagy csak úgy vagyok mint mindenki a nagyi , vagy anyu fõztjével, hogy finom ha én készítem, de az övé a tökéletes. Így egyúttal szeretném megnyugtatni Karácsony Sándort is, hogy eztán szívesen eszem náluk, mert jobban esik ha ott, jobban esik ha elém teszik, jobban esik ha nem telítõdök az illatokkal elõtte, ha nem melegítõben ülök az asztalhoz, és mert az övék egyszerûen tökéletes. Így utólag is köszönöm az élményt.
Ahogy én készítettem.
Hozzávalók
1 falusi boldog (szabad tartású) csirke ...