Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kanelbullar - svéd kardamomos fahéjas csiga meg egy kis semla
sponsored links
Rebekánál voltam Stockholmban, és nagyon sok érdekeset láttam, ettem és szagoltam, nagy valószínûséggel sosem lesz idõm megosztani veletek, de legalább a legfontosabbakat. Csak pár napot voltam, de igyekeztünk minden délután fikázni, ezért is jó lenne ott élni. Szerintem télen egyszerûen nincs ennél jobb, mint ücsörögni egy helyes cukrászdában egy jó nagy adag kávéval meg egy echte svéd sütivel. Nincs túl nagy választék egyébként sütifronton, de ez egyáltalán nem baj. Húshagyó kedd környékén, tehát februárban nagyon, minden tele van a semlával, és mindenki ezt eszi. Nem egy agyontolt cucc, egy finom, puha, kardamommal ízesített kelt zsemlécske, kettévágva, középre egy nagyon ütõs mandulakrém pár pirított mandulával, azon meg jó sok tejszínhab, aztán vissza egy kis tésztakalap és porcukor. Az eredetit ugyan nem tudtam megkóstolni, de van vegán gluténmentes változat is, hát az valami isteni.
Ez a klasszikus, jól látszik, hogy van benne bõven kardamom. A gluténmentesnek kicsit muffinformája van, de nem baj.
Itt jól látszik a tészta, meg hogy a közepén ott van az az isteni mandulakrém. Fogalmam sincs, mibõl volt a tészta meg a hab, de egyáltalán nem fájt tõle a hasam. Majd egyszer, ha nagyon ráérek, és nagyon sovány leszek, felderítem a receptet, és megpróbálom utánozni, mert elképesztõen finom.
De most igazából nem is errõl akartam írni, hanem a kanelbullarról. Írtam, hogy kevés süti van általában, a semla mellett a kardamomos fahéjas csiga volt az állandó tag, illetve közeli rokonai. Aki nem semlát evett, az kardamomos csigát tolt. Rebeka barátja, Nicholas elképesztõen jól süt, saját kovászt nevelget, és olyan kenyereket rittyent, amilyeneket én sosem tudtam. Pedig nem sütök én rosszul. Szóval megkértük, ha már ott vagyok, süssön már nekünk kanelbullart. És olyan rendes volt, hogy sütött. Kóstolni persze nem tudtam, de nagyon érdekes volt a készítése, és az illatokból ítélve egészen isteni lehetett. Szóval most egy echte svéd recept jön. Eléggé más, mint a mi kelt tésztáink, elõre szólok.
Tehát elõször is a hozzávalók:
2,5 dl víz (vagy tej, de az eredeti receptben víz van)
575 g liszt (ennyi. igen)
100 g kristálycukor
100 g sózott vaj
12 g õrölt kardamom
7 g szárított élesztõ
7,5 g só
fél tojás (igen)
1 evõkanál víz
A töltelékhez:
250 g vaj
15 g õrölt fahéj
160 g kristálycukor
80 g porcukor
A lekenéshez:
50 ml víz
40 g cukor
felvert tojás
Tehát a szokásos módon felfuttatjuk az élesztõt, és utána az összes hozzávalót belerakjuk egy nagy tálba, és összedagasztjuk, legalább tíz percig gyúrjuk. Szokatlanul kemény a tészta, ne ijedjetek meg tõle, jó nagy erõ kell a gyúráshoz. Robotgép nem játszik, rögtön leégne tõle. Szóval gyúrjuk, gyúrjuk, gyúrjuk. Aztán ilyen lesz:
Becsomagoljuk, és berakjuk a hûtõbe pár órára, közben pihenünk egyet. Utána kivesszük, és épp hogy csak lisztezett felületen kinyújtjuk.
Összekeverjük a tölteléket: a puha vajat kikeverjük a fahéjjal, rákenjük a tésztára.
Megszórjuk a kétféle cukorral. Ne kérdezzétek, hogy miért kell kétféle.
Háromba hajtjuk.
Aztán megint kinyújtjuk, de most már kicsit más alakra.
A végét kicsit alá is hajthatjuk, ha úgy alakult.
Aztán valami alkalmas eszközzel felcsíkozzuk. A csíkokat felsodorjuk.
Az ujjunk köré csavarjuk, és vigyázunk, hogy a hosszirányú sodrás megmaradjon. Nem könnyû.
Végül a tészta végét áthajtjuk a tetején. Enélkül nincs kanelbullar.
Ismét hagyjuk kelni. Aztán 180 fokon megsütjük, sajnos az idõre nem emlékszem, de viszonylag sokáig sül, nagyon vajas a tészta. Közben megfõzzük a cukormázat, és a forró sütit lekenjük vele, ettõl lesz szép fényes. Meg szokták szórni jégcukorral is, de nekünk nem volt otthon.
Ilyen belülrõl, jó foszlósnak tûnik.
Ez meg az utolsó napról egy kis Stockholm. Nagyon szép város.
Ez meg az utolsó vacsora. Annyira jókat ettünk.
Napi cukinak meg az ünnepelt. Mert neki is volt szülinapja. Remélem, nem bánja. Ha igen, leveszem. Ilyen ügyesen elfújta.
Meg még egy kép, kicsit régebbrõl. Fõleg Andinak. Hát ilyen cukik voltak. Most is azok, csak másként.
