Ahogy mĂşlik a nyĂĄr és a tikkasztĂł hĂľség, Ăşgy tér vissza a stresszoldĂł-sĂźtĂśgetĂľ kedvem.
Szeretem az Ăľszt, talĂĄn azért is, mert Ăľszi szĂźletésĂť vagyok. Ilyenkor mĂĄr minden olyan érett, nyugodt, simulékony. Melegen sĂźt a nap, de mĂĄr nem éget, ha kifekszik az ember, akkor csak Ăşgy simogatja, ellazĂ­tja és energiĂĄval tĂślti fel. Nem a nyĂĄri kapkodĂłs, forrĂłsĂĄg elĂľl menekĂźlĂľs napok mĂĄr ezek, hanem édesek, szinte mĂĄr giccsbe hajlĂł szĂ­nekkel telĂ­tettek. Csak az jut eszembe, ahogy hétvégén reggelente ĂĄcsorgok az erkélyen, hogy simogatĂłs. De ezt be is kell tudni fogadni. MĂĄrpedig én szeretem a simogatĂĄst.

Gondolom az eszem is mĂĄshol jĂĄrhatott ma, amikor a kalĂĄcsokat csinĂĄltam, mert pl. a mazsolĂĄt Ăşgy kihagytam, mintha azt fel sem talĂĄltĂĄk volna. Pedig én nagyon-nagyon-nagyon szeretem a mazsolĂĄt a kalĂĄcsban. Na mindegy.

KakaĂłs és fahéjas kalĂĄcsok - U1

Ez kell hozzĂĄ: ...

Folytatás a blogon ... bodzablog.freeblog.hu/archives/2011/0...