Kalács vadkovásszal
sponsored links
A vadélesztõvel való munka nagyon izgalmas dolog, hát még ha kalács készül vele. Ez aztán az igazi kaland!
Amikor elõször fogtam neki, azt hittem, ebben is rögtön olyan sikeres leszek, mint a vadkovászos kenyerek és egyéb péksütik kapcsán. Tévedtem. Az elsõ kalácsom savanyú, nehézkes és a belseje sárgás árnyalatú volt. Azt nem mondanám, hogy ehetetlenre sikeredett, mert nem - hamar elfogyott. Csupán nem olyan volt, mint a megszokott ízû és állagú élesztõs kalácsok. Talán túl sokat képzeltem a vadkovászos kalácsról? Nem hinném. Inkább csak arról van szó, hogy ahhoz képest más lett, mint amit vártam tõle. Pedig nem õbenne volt a hiba, hanem bennem! Ott rontottam el a dolgot, hogy amikor csíkokra vágtam és megsodortam, túl sok levegõ szökött meg belõle, ui. csúnya lett a sodormány, ezért újból összegyúrtam. Ennek hatására szerintem sikerült kinyírnom szinte az összes légbuborékot, és hiába kelt utána még egy csomó ideig, az már nem volt az igazi.
Akkor elhatároztam, hogy nem adom fel egykönnyen, és csak azért is vadélesztõs kalácsot teszek az asztalra Húsvétkor. Mivel az elsõ kalács sárgás színû lett, 2. alkalommal nem kenyér-, hanem finomliszttel etettem meg Zsófit. Izgultam is rendesen, hogy abszolút jól lakjon a drágám és sok-sok buborékot neveljen. Szerencsére nem hagyott cserben, és jól mûködött így is. Bevallom, még puszit is adtam neki, és nem létezõ fülébe súgtam egy halk ...