Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kalács. A legjobbak legjobbika.
sponsored links
Mama sütési kvalitásairól már sokat írtam itt a blogon, egy régi-új gyöngyszem a kalács. Az utóbbi 1-2 évben valahogy megfeledkezett róla, de szilveszterkor olyan jól sikerült példányt állítottunk elõ közösen, hogy azóta töretlen lelkesedéssel süti.
Kalács egyszerûen, nem töltve, nem cicomázva, csak úgy önnön valójában. Igazából ez a kalács az oka, hogy hadilábon állok a pékséges kalácsokkal, mert egyik sem érhet a közelébe. Nagyon letisztult, mégis ízletes és az átlagosnál kicsit sûrûbb a tésztája. És jelentem, én is tudok már ilyet sütni.
Továbbra is merészen állítom, hogy a kelt tészta minõsége nem az élesztõn vagy a kovászon múlik elsõsorban, persze az is nagyon fontos, hanem a tészta kidolgozottságán. A kalácsdagasztásnak egyébként nincs különösebb technikája, mama szerint a lényeg, hogy “hogy mindig mozgassuk a tésztát.” Kész élmény látni és tapintani, hogy néhány hozzávalóból percek alatt gyönyörû, ruganyos tészta lesz és ez csakis a két kezünk munkájának eredménye. Nem mellesleg a jól kidolgozott tészta 1 órás pihenõje alatt akár háromszorosára is megkel. Nem egy pihentetõ elfoglaltság a dagasztás, az biztos, meg kell dolgozni keményen, közben megállni se nagyon tanácsos, de nem nagy ördöngösség, bárki bátran megpróbálhatja, lényeg hogy ne ijedjünk meg attól, hogy már fél órája dagasztunk vagy, hogy a légzésszámunk egy 5 km-es intenzív futás utáni szintet csapdossa. A végeredmény egészen magával ragadó tud lenni.
Na és a házi tej, az se árt bele.
Hozzávalók:
50 dkg sima liszt
50 dkg rétes liszt
2,5 dkg élesztõ
5 evõkanál kristálycukor
1 kávéskanál só
7 dkg vaj
6 dl tej
A kétféle lisztet és a kávéskanálnyi sót egy nagy tálban összekevertem. A szobahõmérsékletû vajat kisebb darabokra vágtam és összemorzsoltam a liszttel. Az élesztõt 2 dl langyos tejben 10 perc alatt felfuttattam, majd feloldottam benne a cukrot. A vaj és a liszt keverékének közepébe mélyedést vájtam és ebbe öntöttem a cukros tejet és a folyadékot a liszttel elkeverve dagasztani kezdtem a tésztát.
A maradék langyos tejet fokozatosan adagoltam hozzá, mindig annyit, amennyit a tészta kívánt. Nem célszerû az egészet egyszerre beleönteni, mert csak nyúlóssá válik a felszíne. Ha apránként adagoljuk hozzá a tejet, sokkal könnyebb beledolgozni.
A tészta kidolgozottságát úgy a legegyszerûbb ellenõrizni, hogy kicsit megvágjuk késsel a masszát és belenézünk a közepébe. Ha szép hólyagos a belseje, akkor már jó.
Az elkészült tésztát meleg helyen, letakarva hagytam 1 órát kelni.
Aztán 4 nagyjából egyforma nagyságú részre vágtam a tésztát és valami hosszúkás, négyszögletes formára emlékeztetõ alakzatot igyekeztem kihozni belõle (a kép megtévesztõ, itt nem egy kalács készül, hanem kettõ).
Mehet rá mazsola is.
Minden darabot meg is csavarintottam.
Aztán két-két rudat összefontam. A négybõl így lett kettõ.
Majd a két rudat is egybefontam. Voilá. Kalács.
Egy hosszú négyszögletes sütõformába raktam, hagytam még egy fél órát kelni, majd 180°C-ra elõmelegített sütõben 35-40 percig sütöttem, míg a teteje szép aranybarna nem lett.
