Ha esetleg TerĂŠz anyĂĄnak nem hittem volna el, most empirikus tapasztalatokat szereztem arrĂłl, hogy ĂŠrdemes jĂłnak lenni :) pici energiabefektetĂŠs nagy megtĂŠrĂźlĂŠs ĂŠs ezt mindannyian szeretjĂźk. Ehhez persze az is szĂźksĂŠges, hogy az ember jĂł idĂľben legyen, jĂł helyen, rĂĄadĂĄsul dĂśntĂŠsi helyzetben, kvĂĄzi kulcsfigurakĂŠnt :D Az egĂŠsz 2 napja tartĂł macaron orgiĂĄmnak cirka 1 nĂŠgyzetmĂŠternyi krĂŠtĂĄzhatĂł fĂłlia az elĂľzmĂŠnye, amit megmentettem a szelektĂ­v hulladĂŠkba kerĂźlĂŠstĂľl ĂŠs szĂ­ves felhasznĂĄlĂĄsra ĂĄtadtam. MĂĄsnap reggel egy 5 darabos macaron-vĂĄlogatĂĄs vĂĄrt az asztalomon. 

ElĂľzmĂŠnykĂŠnt annyit, hogy a macaron elkĂŠszĂ­tĂŠsĂŠvel valĂł kapcsolatom rendkĂ­vĂźl hektikus, csalĂłdĂĄsokkal tarkĂ­tott, ezĂŠrt sokszor fĂŠlre is lĂŠptem mĂĄs egyĂŠb nyalĂĄnksĂĄgok erejĂŠig. De mindig hĂťsĂŠgesen visszatĂŠrtem, sĂľt a szĂľnyeg alatt kĂşsztam vissza, sĂťrĂť hajlongĂĄsok kĂśzepette, hogy a nagysasszony megengedi-e esetleg, hogy Ăşjra elkĂŠszĂ­tsem. MĂĄr a mandulaliszt ledarĂĄlĂĄsnĂĄl kihullott a hajam, mert kicsapĂłdott az olaj, meg ĂśtszĂśr ĂĄtszitĂĄltam, mĂŠgis darabosnak tĂťnt, meg a fehĂŠrjeszikkasztĂĄs a hĂťtĂľben kĂŠt nap, a pulton meg csak 23,5 Ăłra, meg ilyen mĂłdszer, meg olyan mĂłdszer, aztĂĄn, a kĂśrĂścskĂŠk, phĂşdefĂśldhĂśzvertem volna nĂŠha. AztĂĄn egyszercsak sikerĂźlt. De a kapcsolatunk addigra annyira megromlott, hogy igazĂĄbĂłl nem sikerĂŠlmĂŠnykĂŠnt ĂŠltem meg, hanem inkĂĄbb csak le akartam gyĂľzni, hogy navelemnemcseszelki :D a baj csak az, hogy szĂĄmomra Ăľ az igazi. Soha mĂŠg annyira nem Ă­zlett semmi mint amit egy macaron vĂĄlt ki belĂľlem. ElĂľszĂśr is a kinĂŠzete. A szĂ­nei. EgyszerĂťen tĂśkĂŠletes. SĂźtijinjang. Egy falatnyi. Meg kell ĂľrĂźlni, hogy az ember beleharapjon vĂŠgre. A talpacskĂĄk olyan elĂľkelĂľvĂŠ teszik. Mint egy Manolo Blanik egy nĂľi lĂĄbon, legalĂĄbb annyira jĂłl ĂĄll neki. Az ĂĄllaga, tejóÊg. ElĂľszĂśr roppan, kiĂŠrezni finoman a mandulaaromĂĄt. És mĂŠzĂŠdes. De nem bĂĄntĂłan, mert ellensĂşlyozza a roppanĂłssĂĄg. 

És hĂĄt igen: a szĂ­nek. ÕrĂźlet kavalkĂĄdban kĂŠpesek pompĂĄzni. És miutĂĄn az ember tĂşljutott a roppanĂłson mĂĄr ĂŠppen Ăşgy dĂśntene, hogy nem lehet tovĂĄbb fokozni, akkor ott belĂźl az a picinyke kis lĂĄgysĂĄg, az ezerfĂŠle Ă­zben Ăśsszepasszintott ĂŠkszerdobozka. SzĂĄmomra Ăľ a tĂśkĂŠletes. 

Ötféle ízben kóstoltam: pisztácia, feketeribizli-kecskesajt, citrom-bazsalikom, passiógyümölcs és szilva.

SzĂĄmomra a kecskesajtos az ami mindent visz, utĂĄna jĂśn fej-fej mellett a passiĂłgyĂźmĂślcsĂśs ĂŠs a citromos-bazsalikomos ĂŠs harmadik helyen a szilvĂĄs ĂŠs a pisztĂĄciĂĄs. ParaszthajszĂĄlakkal. (a paraszthajszĂĄl nem volt benne nyugi)

A helyzet az, hogy eléggé elítélhetõ módon lassan szerettem volna elfogyasztani és leginkább egyedül. Csukott szemmel. Vállalom, totál önzõ dolog. De megtettem. És semmit nem bántam meg. Tárgyi bizonyíték nem maradt, nadehát a fotózást a múltbéli pillanatok megörökítésére találták ki és én pókerarccal mondtam rá a képekre a fiúknak, hogy ezeket nem most készítettem. És nagyon durván nincs lelkiismeretfurdalásom :D

sponsored links