Jé, Jégbüfé!
sponsored links
Ez a szõke nõhöz illõ felkiáltás tört fel belõlem a minap, mikor a Fény utcában járva észrevettem, hogy az ebédidõben türelmesen sorban álló, felnõtt férfiak egy goffri kiadó ablaknál toporognak, s miután megszerezték, amire vártak, üdvözült arccal sétálnak tovább. Az ablak mögött pedig a budai Jégbüfé van, amit megnyitása óta elfelejtettem "felfedezni". Azóta nap, mint nap pótolok, mert a diós briós és a kókuszgolyó verhetetlen, és elvivõs kávé is van, amit a Millenárison napozva ihatok meg.
Természetesen nem ez a legjobb dolog, amit a helyrõl elmondhatok, bár számomra most ez a legpraktikusabb. Nagyon tetszik, hogy nem változtattak a kiszolgálás rendszerén: az ember kinézi, amit akar, a kasszánál fizet, a pultnál pedig átveszi, amit vásárolt, és a könyöklõnél állva szépen elfogyasztja. Egyébként remekül lehet mozizni közben - a kilátás ugyan nem elsõrangú (a Lövõház és a Fény utca keresztezõdésérõl van szó), de legalább mozgalmas. Az egyik "helyben fogyasztásos" napomon (mikor megkóstoltam édesanyám kedvenc süteményét is, a Nõi szeszélyt, amit senkinek nem ajánlok), az ablak elõtt, a kanyarban megállt egy szürke Volkswagen bogár. Mint korábbi márkatársban, felbuzdult bennem a szolidaritás - ezeknek az autóknak elsõ számú hisztériája, hogy megállnak kanyarokban minden elõzetes figyelmeztetés nélkül, és ki kell õket tolni onnan. De mire a tányéromon tornyosuló rózsaszín csoda maradványait eltüntettem, kiderült, hogy nem errõl van szó. A volánnál ülõ bácsi kiszállt, öleléssel és puszival üdvözölt (az úttesten állva) egy nagydarab, harmincas, szakállas férfit, aki ...