Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Jägermeister torta kívül-belül
sponsored links
A héten eljött az ideje annak, hogy végre egy teljes üveg (1L-es) Jägermeister tortát készíthessek. Az külön izgalmas, hogy a meglepetést olyas valaki kapja, aki munkája révén igen közeli kapcsolatban áll ezzel a termékkel. Kíváncsi is vagyok a fogadtatásra.
Hogy ne csak külsejében kapcsolódjon a témához, kitaláltam, hogy talán nem lenne rossz, ha a kedvenc trüffel krémemet megbolondítanám egy kis jägerrel. Azt nem tudom, hogy a piskótával együtt mennyire fog érvényesülni, de amennyit a krém konzisztenciája engedett, az alapján nagyon finom volt. Igen, kóstolgattam! ;) Nem volt kiérezhetõ a jäger kesernyés íze, ugyanakkor mégis adott egy felismerhetõ karaktert a trüffel krémnek. Hogy biztosabbra menjek, ezért a piskóta szinteket is kicsit meglocsoltam a nedûvel. Sajnos ebbõl az összeállításból házi kóstolásra nem maradt, mert a maradék tésztával egy málnás-csokis összeállítást csináltam, de errõl majd késõbb.
A belsõ ízvilághoz hozzátartozik, hogy egy új csokis piskóta recepttel próbálkoztam. Mostanáig nagy örömmel használtam a cukrász suliban tanult alapreceptet, ami mindössze tojásból, cukorból, lisztbõl és kakaóporból áll. Nem is volt ezzel semmi baj, de sajnos múltkor sikerült egy nem túl jó minõségû kakaóra szert tennem, így a piskótám egyfelõl nem volt elég barna sem tõle, másfelõl az ízében sem volt átható, noha még csokival is igyekeztem javítani a helyzeten. Mindeközben pedig éppen rákattantam a Pinterestre, ahol napi szinten gigantikus mennyiségû tortát, süteményt és zseniális recepteket osztanak meg a világ minden tájáról. Úgyhogy elhatároztam, hogy kísérletezgetni fogok. Kinéztem egy nagyon masszív, mély barna színû csoki piskóta receptet, de enyhe mentális zavarral küzdve nem sikerült az adott napra minden összetevõt bevásárolnom. Így aztán az eredeti receptben szereplõ író és tejföl helyett, egy korábbi receptbõl ismert tej-olaj kombinációval pótoltam a hiányt. Ezenfelül összenéztem egy másik receptemmel, aminek hasonlóak a hozzávalói és végül megszületett a saját verzióm:
Nagyon csokis piskóta (Figyelem, ez kísérlet volt, az elsõ! )
Hozzávalók:
25 dkg étcsokoládé
25 dkg vaj
15 dkg kristálycukor
10 dkg nád- vagy barnacukor
6 db tojás
38 dkg liszt
1,5 tk. szódabikarbóna
0,75 tk. só
5 dkg jó minõségû holland kakaópor
1,5 dl tej
1 dl olaj
1 tk. vanília kivonat
Elkészítés:
Gõz felett megolvasztjuk a csokoládét.
A vajat a cukorral habosra keverjük (robotgéppel), lassan belecsorgatjuk az olvasztott csokoládét. Egyesével hozzáadjuk a tojásokat, miközben folyamatosan habosítjuk a masszát. Hozzáöntjük a tejet, a vanília kivonatot és az olajat. Egy tálba szitáljuk a lisztet, a szódabikarbónát, a sót és a kakaóport. Majd 3 részletben beleforgatjuk a csokis masszába és alaposan elkeverjük. Ez egy elég masszív tészta, valószínûleg több nedvességet is elbírna.
Formába töltve elkenjük a felszínét, kb. 50 percig sütjük 180°C-ra elõmelegített sütõben. Lehetne egyébként laponként is sütni, 3 adagban, akkor viszont csak 20-25 perc a sütési idõ laponként.
A vajat a cukorral habosra keverjük (robotgéppel), lassan belecsorgatjuk az olvasztott csokoládét. Egyesével hozzáadjuk a tojásokat, miközben folyamatosan habosítjuk a masszát. Hozzáöntjük a tejet, a vanília kivonatot és az olajat. Egy tálba szitáljuk a lisztet, a szódabikarbónát, a sót és a kakaóport. Majd 3 részletben beleforgatjuk a csokis masszába és alaposan elkeverjük. Ez egy elég masszív tészta, valószínûleg több nedvességet is elbírna.
Formába töltve elkenjük a felszínét, kb. 50 percig sütjük 180°C-ra elõmelegített sütõben. Lehetne egyébként laponként is sütni, 3 adagban, akkor viszont csak 20-25 perc a sütési idõ laponként.
Eredmény: nagyon finom lett a tészta, de talán egy picit szárazabb, mint kellene. Krémmel összeállított formában ez nem érzõdik, különösen nem másnap! Most már teljesen rendben van. :) Ugyanakkor a kísérletezést tovább fogom folytatni, a következõ próba során az olajat 1 pohár tejfölre cserélem majd, meglátjuk, hogy úgy milyen lesz. Természetesen arról is beszámolok majd.
Ennek a piskótának egyetlen hátránya, hogy 4szer annyiba kerül, mint a fent említett egyszerû kakaós piskóta, de ez így mûködik: több alapanyag -> finomabb tészta.
No, ott tartunk, hogy készen vannak az alapok, már csak egy Jägeres üvegszerû képzõdményt kéne kifaragni, betölteni. Ehhez segítségemre volt egy 1L-es fém doboz, ami már üres volt... :( Alapos mosogatás és törölgetés után nemes egyszerûséggel ráhelyeztem a piskótára és körbevágtam. Igyekeztem a kést úgy tartani, hogy az oldalak függõlegesek maradjanak. Erre még a gyakorlaton hívták fel a figyelmemet, ugyanis nem különösebben nehéz ferdén szeletelni, sõt!
Ezt követõen 3 egyenlõ lapra vágtam az üveget, a kupakot egybõl lehet persze külön is intézni, elég csak körbekenni. A betöltés közben úgyis letörik. ;) A krémbõl szokás szerint még habosítás elõtt elkülönítettem akkora mennyiséget, ami elegendõ a forma körbekenésére, illetve plusz 4 evõkanállal, amibe belekevertem 2 kupak jägert (0,5L-es üvegbõl, csak a kupak mérete miatt). Ez így nagyon finom volt, de azért tudtam, hogy a piskóta tompíthatja, nem beszélve a cukorburkolatról. Így aztán biztos, ami biztos, kicsit meglocsoltam a piskótalapokat is. Erre kentem a jägeres krémet, majd arra még a kihabosított trüffel krémet. Összeállítás után körbekentem és hagytam a hûtõben dermedni 1-1,5 órát.
Közben úgyis volt még dolgom a címkével és a kupakkal. Hiszen ezeket kézzel festettem cukorlapra ételfestékkel. A cukorlapot a Carlos Lischetti féle masszából nyújtottam és vágtam körbe a megfelelõ címke méretre és formára 1 nappal korábban, hogy legyen ideje megszáradni. Pár óra után amúgy már lehet rá dolgozni. Mindenekelõtt amúgy nyomtattam egy méretarányos képet a címkérõl.
Az ilyen jellegû festéshez szükséges legfontosabb trükköt Kricky árulta el nekem/ nekünk a tanfolyamán. Egyszerû, ám zseniális: fehér (átlátszó) sütõpapírt helyezel a címke fölé és átrajzolod szénceruzával. Egy újabb darabka sütõpapírra borítod fejjel lefelé és felülrõl az ujjaiddal alaposan átdörzsölöd, miközben vigyázol arra, hogy a papír ne mozduljon el. Így kapsz egy tükrözött képet, amit újra átrajzolsz a szénceruzával, mert lenyomatként már nem elég erõs és ezt borítod rá a már megszáradt cukorlapra, újra átdörzsölöd és meg is vannak a legfõbb vonalak, ami mentén már könnyû, de legalábbis sokkal könnyebb megfesteni a mintákat. Elsõ nap gyakorlatilag a nagyját meg is festettem, csak ahol színre szín jött, azt vagy újra átfestettem a kontúr miatt (Jägermeister felirat a narancssárga szalagon), vagy száradás után vittem fel pl. az arany feliratot körben a zöld sávra. Remélem a mellékelt képes segítséggel együtt kerek a leírás. A kupakot abszolút szabad kézzel dobtam össze, mert kicsit késõn eszméltem rá, hogy ott is van grafika.
Ha az összeállított tortánkon már megdermedt a krém, akkor burkolhatjuk. Most egyetlen vastag réteggel fedtem be, aminek adtam egy zöldes árnyalatot (fekete és zöld gélfestékkel), így kevesebb festék kell neki a szórópisztolyból és nem lesz olyan problémánk, hogy a massza már nem képes felvenni a festéket. Feketével fújtam, ami erre kiválóan alkalmas, ugyanis halványan fújva még zöldes, csak több rétegben érhetõ el a fekete szín. A jäger üveg pedig úgyis zöld, csak a benne lötyögõ italtól látszik feketének. Hogy üvegre utaló csillogás hatását keltsem, kipróbáltam a Tortissimo versenyén nyert gyöngyház fényû airbrush festéket, nagyon kevés kellett belõle, nagyon jól mûködött! :) Sajnos fotóval nem tudom jól visszaadni a színeket és a fényeket. Az elsõ és utolsó kép mutatja leginkább a valóságot.
Ezután már csak óvatosan felragasztottam a címkét (alját kevés vízzel megnedvesítettem) és a kupakot. És KÉSZ! :)
?