Járt utat miért is ne...?

2013-02-01

sponsored links


Nem szeretném az õrületbe kergetni súlycsökkentõ életmódváltós sorstársaimat, ezért most megkíméllek benneteket néhány fantasztikus sütemény fotójától.
Majd máskor.
Az a helyzet, hogy tényleg jókat sütök. A lányom szerint ez nem valami szép tõlem, hogy így kijelentem, például, azt mondja, gáz, hogy ha valaki megdicséri a sütimet (sokan dicsérik, amióta cukrász lettem), én azt mondom holmi alázatoskodás helyett, hogy ugye, milyen jók?
A lányom szerint ez nagyképûen hangzik, pedig õ tudja, hogy én nem vagyok az, de aki nem ismer, még azt gondolhatja, hogy de.
Persze, azzal együtt, hogy valóban jókat sütök, az az igazság, hogy naponta egyszer összeomlok.
Amikor nem úgy akar sikerülni, amikor a tészta összeesik, a krém összecsomósodik, mert kipróbálok egy új receptet, pedig emberem mindig mondja, hogy a járt utat a járatlanért, ugyebár botorság, de én erre mindig mondom, ha senki sem hagyta volna el a járt utat, szegény Amerika még mindig nem lenne felfedezve, aztán élhetnének az õslakosok boldogan.
Egy ismerõsöm mondta, kíváncsi lenne rá, milyen nálam egy afféle összeomlás - hát, nézek magam elé rendkívül szomorúan, és állok tanácstalanul. Aztán odahívom emberemet, és sírással küszködve elõadom neki a problémát, mire õ azt mondja, ugyan, dehogy, az így tökjó. Nincs vele semmi baj. Hinnék is neki, de az a helyzet, amikor közel száz kilót nyomtam, akkor is azt mondta, hogy szép vagyok, és egyáltalán nem fontos, hogy fogyókúrázzam, persze, ha nagyon akarom, akkor jó. Mindenesetre egy-egy ilyen megbeszélésünk után bevillan az isteni szikra, hogyan segíthetek a sütin, és helyreáll ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/Praktikak/~3/...

sponsored links

Keres?s